Nagy Ervin

Vélemény és vita

Novák Katalin, akiben a saját, szerethető énünket pillanthatjuk meg

Éppen fél éve, hogy Novák Katalint, Magyarország első női köztársasági elnökét beiktatták. Habár korai az „eredményhirdetés” (még akkor is, ha a baloldal már az első nap szokása szerint ezt megtette), mégis érdemes megállni és számot vetni az eddigiekkel. Leginkább azért, mert úgy tűnik, hogy az elnök asszony tudatosan kilépett a neutrális keretek közül, és szuverén politikai cselekvőként igyekszik újraértelmezni a köztársasági elnök egyébként is elkopott, elfáradt jogi-kulturális szerepét.

Novák Katalin egy olyan új, jobboldali politikusgeneráció képviselője, aki már miniszterként bizonyította, hogy képes olyan, ciklusokon átívelő társadalompolitikai kérdéseket sikeresen képviselni, mint a családok erkölcsi és anyagi megerősítése. Ezt az ellenzéki szavazók sem vitatták el tőle, de a nemzetközi figyelem is megerősödött a magyar családpolitikával kapcsolatban. Ehhez kellett egy hiteles karakter.

A valódi értékmérő mindig az, hogy egy politikus, a pillanat uralásával képes-e politikai oldalakon túlmutató közösségi értékek és érdekek megjelenítésére, illetve megvalósítására. A történelmünket szemlélve egy magyar politikus számára a korszakokon átívelő megmaradás elősegítése és a határokon átnyúló összetartozás erősítése egyébként is morális kötelességként adódik. De mindez nem működik a politikus hitelessége nélkül.

Nő, édesanya, keresztény és jobboldali – vállalja, hogy nem neutrális. Ez persze önmagában kockázatot jelenthet, hisz mindjárt érkezik a baloldal ítélete. Ők ugyanis akkor is támadnák, ha mindezt vállalva ki sem tette volna lábát a Sándor-palotából, vagy ha meg sem szólalt volna az elmúlt hat hónap során. A baloldal elfogult véleménye az, hogy aki aláírja a jobboldali diskurzusban születő törvényeket, az szükségképpen rossz elnök.

Nem is érdemes tehát erről az oldalról vizsgálódni. A kérdés inkább tehát az, hogy a semlegesség meghaladása, azaz egy értékrend tudatos felvállalása okoz-e sérelmet valamelyik társadalmi csoportnak, vagy éppen az egész országnak, esetleg a nemzetközi megítélésünknek? Ha igen, akkor nem jól teszi a dolgát, ha nem, akkor helyes az irány. Ezt persze csak az elnöki ciklus végén lehet eldönteni, ahogy Göncz Árpád esetében is így volt. Ő szintén átlépte a neutrális kereteket, politikai szerepet vállalt, ám olyan sérelmeket okozott, ami miatt jogosan ítéljük meg különféleképpen. Göncz Árpád megosztó volt, benne csak egy politikai álláspont megnyilvánulását láthattuk.

Novák Katalin esetében tehát az a valódi kérdés, hogy aktív és szuverén szerepe, illetve ezzel együtt a saját értékrendjének felvállalása előreviszi-e az országot, vagy inkább tovább polarizálja a hazai közéletet?

A család, a nemzet, a keresztény kultúra és ezzel együtt az élet továbbadása Novák Katalin politikai szerepvállalásának tartópillérjei. Az elmúlt fél év ezt határozottan megerősítette. Köztársasági elnökként vállalja a női mivoltából fakadó sajátos női princípiumokat, vállalja, hogy elkötelezett a keresztény értékrend iránt, de ez nem elfogultságot, hanem keresztényi türelmet is jelent egyben.

Nem mentegetőzni akar azért, mert keresztény vagy kérkedni azzal, hogy családos és nő, hanem tudatosan felvállalni ezeket, így használni az ebben rejlő politikai oldalakat meghaladó szellemi erőforrásokat. Egy keresztény családanya ugyanis mindenkihez (minden magyarhoz) odafordul, megértő és elfogadó. Fiatalsága pedig frissességet hozhat az egyébként is általában véve elfáradni látszó köztársasági elnök felfogásokba. Ez természetesen nem vonja kétségbe például Áder János kiemelten fontos szívügyét, a teremtett környezet megvédését és az ivóvízkészletek megóvását – de nem az összehasonlítás itt a lényeg! Egy politikus legnagyobb tőkéje a hitelessége. Az őszinte szeretetnél pedig nagyobb emberi hitelesség nincs.

Ami viszont már most kézzelfogható eredmény, ami már ennyi idő után is sikerként könyvelhető el, hogy Novák Katalin oda is eljut és ott is fogadják, ahol más magyar politikust talán nem látnának szívesen. Ő olyan nemzetközi szereplője a magyar politikájának, aki következetesen képviseli, hogy a magyarok békét akarnak.

Egy elnök, aki nem letagadja, hanem felvállalja azt, amiben hisz, és mindezt mindannyiunk érdekében teszi, az az elnök szerethető. Az emberek szeretettel fordulnak felé, mert a saját maguk jobbik énjét látják meg benne. A szerethető, saját énjüket.   

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője