Ihász, a mártír

A rendszerváltoztatás óta Magyarországon olyan magas rangú igazságügyi vezető, mint Ihász Sándor volt fővárosi főügyész, egykori fővárosi fellebbviteli főügyész, korábban a Fővárosi Főügyészség kiemelt ügyek osztályának főnyomozója, még nem állt még bíróság előtt. Ihászt 2018 áprilisában a Fenyő-gyilkosság felbujtói ügyében újrainduló nyomozás mellékszálaként – a Gyárfás Tamásnak nyújtott baráti segélyszolgálata, a hatóságok elől eltitkolt ismeretei folytán – hivatalos személyként elkövetett bűnpártolás megalapozott gyanújával gyanúsítottként hallgatták ki. Ihászt kedden a bíróság előtt a vád módosítása miatt már csupán hivatali visszaélésért vonnák felelősségre, a vádindítvány szerint felfüggesztett szabadságvesztést kértek a törvényesség volt főőrére.

Védője Ihász „makulátlan” büntetlen előéletét hangsúlyozta, már-már mártír szerepbe helyezve védencét, ki nem mondva, csak célozva rá, hogy politikai háttere is lehet védence kriminalizálásának, jó hírneve megtépázásának. Régi, bevált balos trükk ez. Holott Ihász nyolcszáz embert irányított az ügyészségen, egyetemen oktatott, ugyan miért tette volna kockára jó hírnevét és egzisztenciáját egy ilyen üggyel. Egy védőnek, persze, ez a dolga. Csakhogy van itt néhány bökkenő. Az egyik mindjárt az, amire a vád képviselője is utalt, hogy egy ilyen magas rangú vezető törvénysértése az igazságügybe vetett feltétlen bizalmat ássa alá, aminek a társadalmi veszélyessége felmérhetetlenül nagy. Ráadásul Európában az a gyakorlat, hogy az ismert emberekkel, pláne a közhatalmat, az igazságszolgáltatást gyakorlókkal szemben a mérce magasabb, a szigor nagyobb, mint az utca emberével szemben. Nálunk még csúszik ennek a gyakorlatnak a térnyerése. Ami viszont Ihász főügyész makulátlan előéletét illeti, lennének aggályaink.

A HVG például feltárta, Ihász Sándor fővárosi főügyész nem jelentett elfogultságot az élettársa fiával szemben folyó büntetőeljárás során. A „családi” kapcsolatot már a nyomozóhatóság vizsgálódásának kezdetekor jeleznie kellett volna, s elfogultság miatt kérnie, hogy az ügyet ne a Fővárosi Főügyészség illetékességi területén folytassák le, hanem egy másik megye hatóságai vizsgálják ki. Ismerünk országokat, ahol ennyi bőven elegendő lenne ahhoz, hogy valaki ne maradjon főügyész. Tán még ügyész sem. A bíróság részéről azt is közölték, hogy a bíró látta a vádlottat, amint egy középkorú nőtől búcsúzkodik. Ezután a középkorú nő beszállt a kocsiba, amelynek volánjánál Ihász Sándor fővárosi főügyész ült. A bírónő a következő tárgyaláson megkérdezte a vádlottól, milyen kapcsolatban áll Ihász Sándorral. A bírónő ezután kérte, hogy a Legfőbb Ügyészség vizsgálja meg a vádat emelő ügyészség kizárásának lehetőségét.

Van ennél csúnyább eset is. Másodfokon Ihász Sándor egykori fővárosi főügyész volt számos brutális rendőr kimosdatója a 2006-os rendőrterrort követően, akiknek így nem a súlyosabb, katonai bűncselekmények miatt kellett bíróság elé állniuk – erről Gaudi-Nagy Tamás, az áldozatok védelmét ellátó szolgálat vezetője beszélt az őszödi beszéd évfordulóján. A súlyos katonai bűncselekmények, az elöljárói intézkedés, illetve az elöljárói ellenőrzés elmulasztása miatt ugyanis senkit sem vontak felelősségre. A budapesti rendőrfőkapitány, Gergényi Péter pénzbüntetéssel megúszta. A kimosdatás Gaudi-Nagy szerint nem kis mértékben Ihász Sándor szakmai mélyrepülésének a következménye volt.

Egy nyakon lőtt ötvenhatos megemlékező kapcsán a főügyész például azzal mentegette a gumilövedékes rendőröket, hogy esetükben azért nem lehet szándékos bűncselekményről beszélni, mert a gumisörétes lövedékkel célzott lövést csak tíz méteren belül lehet leadni. Mivel a feljelentő szerint húsz méterről adták le a lövést, ezért az eljárást a rendőrökkel szemben megszüntették.

A törvényesség akkori tükrében ki lepődik meg Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök cinikusan merész húzásán, hogy a választási kampányban éppen Ihász Sándor volt fővárosi főügyészt igazolta le a DK-hoz igazságügyi szakértőnek, „elszámoltató biztosnak”. Ihász feladata az lett volna, hogy a „kormányváltás után helyreállítsa az igazságszolgáltatás függetlenségét, kivizsgáltassa a Polt Péter által eltussolt bűncselekményeket, és törvényesen felelősségre vonja a bűnösöket”.

Tán az sem merő véletlen, hogy Ihász ügyészi karrierje azt követően kezdett meredeken felfutni, amikor 2003-ban kirobbant a K&H-brókerbotrány, amelyben feltűnt egy bizonyos Gyurcsányi nevű szereplő is. A nyomozást az ügyészség akkor saját hatáskörbe vonta, és annak vezetésével történetesen Ihász Sándort bízta meg. Ennek során készült például az az emlékezetes videó is, amelyen Kulcsár Attila elsőrendű vádlott kvaterkázós kihallgatásán azt mondta az őt faggató Ihásznak: „Ezt még elmondom, aztán mehetünk kajálni.” Ihász szakmaisága kapcsán nem árt említést tenni a lapunk által feltárt Batiz-ügyről sem. Ez még 2008-ban történt, amikor kiderítettük, miként jutott szociális bérlakáshoz Batiz András, a Gyurcsány-kormány korábbi szóvivője az Andrássy úton. A terézvárosi panama ügyében a nyomozást megszüntető BRFK-s határozatot helybenhagyó Ihász-vezette főügyészséget nem zavarta, hogy a feljelentés egyik szereplője halottal cserélt lakást, nem izgatta az sem, hogy Batiz cserepartnere a BRFK egyik rendőrtisztjének testvére volt.

Így fest ez a makulátlanság.

A szerző újságíró