Gyurcsány erős, és élvezi

A Demokratikus Koalíció tényleg mindenkit letol a pályáról. A szocialista párt padlóra küldve és lerabolva, a Jobbik feldarabolva, az LMP már nincs, a Párbeszéd pedig sosem volt. Felkészül a Momentum.

A politikai erő önmagában csak lehetőség, tett nélkül mit sem ér. Potenciál, ami csak szándék, akarat és ténykedés által válik valósággá. Gyurcsány Ferencnek van a legnagyobb frakciója, a Demokratikus Koalíció társadalmi támogatottsága a legszélesebb és a legmélyebb is egyben, ahogy nekik van egyedül országos hálózatuk az ellenzéki térfélen. A hétvégi kongresszus résztvevőinek számából pedig arra következtethetünk, hogy a DK rendelkezik a legtöbb aktív taggal is. Ezek tények, ahogy az is, hogy Gyurcsány Ferenc már nem csinál abból titkot, hogy le akarja uralni a baloldalt.

Ahhoz, hogy egy potenciális erő működésbe jöjjön, tervre és cselekvésre van szükség. Úgy tűnik, hogy ezt most Gyurcsány kitalálta, és végre is hajtja. Létrehozta ugyanis az árnyékkormányt, ami lépéselőnyt jelent, és ami jól láthatóan már most átrendezte az ellenzéki erőviszonyokat. Más részről a szocialista párttal szemben évek óta sikeresen folytatott agyelszívás után hozzálátott a Momentum felzabálásához is. (Szerintem ez nehezebb lesz, de nem reménytelen.)

Jól láthatóan kétpárti verseny formálódik a baloldalon, amiben a DK-nak lesz főszerepe és amiben a Momentumnak van egyedül lehetősége arra, hogy valamilyen együttműködésre késztesse Gyurcsányékat. A többi párt el fog pusztulni. Egyébként sincs ennyi szervezetre szükség a baloldalon, és sokakért egyetlen könnycseppet sem fognak hullatni az ellenzéki szavazók.

A politikai logika így azt diktálja, hogy miután Gyurcsány végzett a kisebb pártokkal, hozzálásson a második legerősebb párt, a Momentum meggyengítéséhez. Ennek nyitánya Újpest momentumos polgármesterének átcsábítása, de ezért megy most az üzengetés Donáth Annával is. Végül ennek az élesedő küzdelemnek a tünetegyüttesét láthatjuk a két párt fővárosi csoportjainak időről időre, az egymás után következő időközi választásról választásra fellobbanó konfliktusok sorozata.

De mindehhez kellett egy vérbeli „political animal”. A legokosabb bohóc, az agyafúrt komédiás, az álnok mutatványos. (Egy baloldali politikus ismerősöm nevezte így.)

Gyurcsány egyre erősebb, és most már titkot sem csinál belőle, hogy élvezi a helyzetet. Miért is ne tenné? Miért játszaná tovább az egyébként sem őszinte játékot? Miért húzódna háttérbe ezek után? Az eddigi szerénykedés is egy türelmes stratéga felkészülési időszaka volt csupán. Most végre él, és azt teszi, amit mindig is tenni akart, és amit egy vezető politikusnak tennie kell. Él azzal a potenciális hatalommal, amit tizenegy év alatt felépített. Használja az erőt, amit a többiek kárára szerzett meg. Mert bizony mindehhez kellett az, hogy a versenytársak gyengék, felkészületlenek, rövidlátók és tehetségtelenek legyenek. Némelyek naivok vagy éppen ostobák voltak.

Ezzel szemben mennyiszer, de mennyiszer hallottam azt az elméletet, miszerint a Gyurcsány-jelenség valójában a Fidesz kreálmánya. Hogy a jobboldali kormánynak börtönbe kellett volna csuknia, és akkor nincs most ez a púp a baloldal hátán. Hogy most is csak azért gyurcsányozik, mert ez az érdeke.

Akik így vélekednek, nem tesznek mást, mint saját ügyefogyottságukat takargatják. 2006-ban ugyanis a balliberális oldalnak lett volna lehetősége útilaput kötni a talpára, de nem tették. Egy morálisan megsemmisült, a demokrácia ellen bűnt elkövető politikust mentettek meg akkor. Senkinek eszébe sem jutott az MSZP–SZDSZ-koalícióban, hogy meg kellene tőle szabadulni.

De lehetőség lett volna 2014-ben is arra, hogy megszabaduljanak a politikai rémtől. Akik ma a jobboldalra mutogatnak Gyurcsány előretörése miatt, azok szándékosan nem beszélnek arról, hogy az akkori erőviszonyokat tekintve a Demokratikus Koalíció nem tudott volna önállóan parlamentbe jutni. Az MSZP – leginkább a bölcsek kövét birtokló balliberális „elit” bölcs tanácsára – befogadta őket, és nekik köszönhetően jutott ismét mandátumhoz Gyurcsány Ferenc. Ha 2014-ben nem nyújtanak kezet neki, akkor ma már múlt idő lenne a Demokratikus Koalíció.

Végül felelősség illeti azokat is, akik 2022-ben tető alá hozták a totális összefogást, hisz nagyon ostobának kellett ahhoz lenni, hogy ne lássák azt, hogy ebből bizony Gyurcsány jön majd ki győztesen. Így is lett. De ne felejtsük el a legfontosabb érvet! Senki nem tartott pisztolyt a Jobbik vagy a Momentum vezetőinek fejéhez azért, hogy fogjanak össze Gyurcsány Ferenccel. Ezt a felelősséget nem lehet utólag áttolni másokra. 

Most, miután a Jobbik atomjaira hullott, az MSZP végleg padlóra került, az LMP-nek és a Párbeszédnek pedig esélye sincs ellensúlyt képezni, tényleg csak a Momentum maradt. A helyzet viszont az, hogy miközben Gyurcsány mindenkit letolt a pályáról, és ezt jól láthatóan élvezi, addig a Momentum hasztalan keresi a hangját és a helyét a politikai palettán. Gelencsér Ferenc pedig nincs Gyurcsány Ferenccel azonos súlycsoportban

Egy biztos, a 2024-es európai parlamenti választásokon lehet külön indulni, de az azonos időben tartandó helyhatósági voksoláson szükség lesz az együttműködésre. Ha a Momentum belesétál Gyurcsány csapdájába, azaz elfogadja azt, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció mintájára alakuljon egy új szövetség, amiben ők lennének az erőtlenebbek, akkor nem sok jövőt lehet jósolni nekik.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője