Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Kortárs

álláspont

Bátor vállalkozást vitt végbe sikerrel október végén Dél-Tirolban az innsbrucki magyar főkonzulátus: fiatal kortárs magyar képzőművészeket mutatott be a nemzetközi közönségnek, ráadásul sikerült is annak elismerését kivívnia.

Dél-Tirolról elsőre feltehetőleg sok minden jut az olvasó eszébe, és ezek között nem szerepel a kortárs képzőművészet. Ausztria egy rendkívül komoly gazdasági erővel rendelkező tartományáról van szó, amely elsősorban az alpesi gazdálkodáson alapul. Élelmiszert termelnek az ország és a nemzetközi piac számára, ráadásul közismerten magas minőségben.

Az itteniek büszkék is mindenre, ami körül veszi őket. Ebbe éppúgy bele tartozik a páratlan természeti környezet, ahogyan a jellegzetes épített örökség (akár a klasszikus vidéki tiroli házakra, akár Innsbruck folyóparti színes házaira gondolunk), vagy ahogyan az itteni zene, a népművészet.

Több mint negyedszázaddal ezelőtt azonban útjára indult itt egy új kezdeményezés is, angol nevén az ARTfair Innsbruck, amely eleinte a 19–20–21. századi modern művészetek bemutatását tűzte ki célul, majd egyre inkább azt, hogy minél nagyobb hírnevet szerezzen a kortárs tiroli képzőművészeknek. A szervezők az ország galériáin kívül olasz és bajor kiállítókkal is felvették a kapcsolatot, így a művészeti vásár hamarosan bekerült a térség legfontosabb ilyen eseményei közé. Noha a kapcsolati háló tagjai elsősorban galériák, a magyar főkonzulátusnak sikerült saját standot felállítania, ráadásul a vásár egy frekventált pontján.

De miért fontos ez? A magyar kormány kultúratámogatása sok mindenre kiterjed. Az autentikus műfajok, mint a népzene, néptánc, népi iparművészet láthatóan kiemelt szerepet élveznek, de támogatást kap az irodalom, a film, a színház, a tánc, az opera is. Az olyan produkciók, alkotók, előadók, amelyek valamiképpen vállalják a nemzeti gondolat, szemlélet képviseletét és ábrázolását, még nagyobb figyelmet élvezhetnek. Ilyesmit viszont nehéz volna számon kérni a kortárs képzőművészeten, amely sok esetben az absztrakt ábrázolást választja kifejezési módul. A képzőművészeti alkotások értelmezése és azok értékének meghatározása másféle szakembereket kíván.

Azt is tudni kell, hogy ugyanakkor a kortárs képzőművészet nimbusza rendkívül nagy a nyugati világban. A gyűjtés is gyakoribb, mint kisebb vásárlóerővel rendelkező hazánkban, és a kiállítások látogatása, mint időtöltés is népszerűbb. Aki jár megnyitókra, tudja, hogy ezeken az eseményeken a hazai galériák is megtelnek, ám teljesen más volt látni például most az innsbrucki vásáron azokat a párokat, baráti társaságokat, amelyek egy-egy pohár borral a kézben, részben a művek, részben a társaság kedvéért jártak körbe a standok előtt.

A kortárs képzőművészet a nyugati világban tehát nem csak szakmai ügy, gyűjtőket vonz és nézőket, közönsége van, érdemes befektetni. A magyar főkonzulátus, mint említettük, fiatal alkotóknak engedett bemutatkozást, és a kezdeményezés valóban elérte a célját: a szervezők jövőre még nagyobb felületet szánnak a magyar kiállítóknak. Csendes áttörés egy fontos területen.

A szerző főmunkatárs