Teljesen átlagos nap volt. A vénasszonyok nyara simogatta arcunkat, túl voltunk már egy tanár-diák tüntetésen, ahol volt kellő mennyiségű ordenáréság a kegytelen diktatúra és sárba tiport szólásszabadság árnyékában. Nádas Péter író, örök Nobel-díj-jelölt is kinyilatkoztatta, hogy kelet-európai maffiaként működik a Fidesz. Joe Biden most nem tévedt el ugyan a pódiumon, de ismét nem talált, ezúttal az angol miniszterelnök nevét baltázta el, nem úgy túlmozgó budapesti nagykövete, aki siralmas magyar civil szervezetek vezetőivel találkozott és barátkozott. Az ukrán–orosz fronton sem csitult a fegyerropogás, minden egyes golyóval távolabb kerül a béke, de minek is az, hiszen van pénz a fegyverekre, jó áron érkezik Európába a palagáz, meg mire a para, hiszen tele vannak a gáztározók – csak nehogy hidegre sikeredjen az idei tél. Persze megint elfogtak több tucat migránst a déli határainkon, miközben az EU, ki tudja miért, ismét elfelejtett utalni némi eurót, csak úgy hálából, hogy megvédjük az inváziótól a művelt Nyugatot. A békés hangulathoz pompásan illett a rádióból kiszűrődő Chris Rea Út a pokolba című száma. Különösen az a versszak volt aktuális, amely így szólt: „A józan ész már húzza a vészharangot.” Félek, lassan az utolsót kondul.