Ha valakiben egy pillanatra is megfordult volna, hogy a magyar ellenzék gyakorlatában bármilyen változást is hoz az tény, a kormány igyekszik egyezségre jutni az Európai Unióval, s ezért a bizottsággal történt egyeztetés után benyújtja az eddigi működést megváltoztató törvényjavaslatokat; szóval ha azt gondolta volna, az egész jogállamisági ciriburi tartalmilag is fontos, nem csak a politikai harc Salomé-fátyla, nos nyugtázhatja magában, tévedett.
A Gyurcsány Ferenc vezette DK gyorsan közölte: nem fogja megszavazni a Fidesz törvényjavaslatait, amelyekkel a kormánypárt az EU-nak tenne engedményeket, hogy Magyarország megkapja a visszatartott uniós pénzeket. Most ne menjünk bele mélyebben, hogy egy valamit valóban komolyan gondoló szervezet miért képtelen eredményként értékelni, ha ellenfele bármiért enged? Lendüljünk túl azon is, hogy az érzékelhető gazdasági körülmények között nem az lenne-e a felelős magatartás, hogy hazánk hozzájusson a neki járó forrásokhoz? A kérdésekre nyilván mindenki tudja a választ.
Nézzük inkább az indoklás legbeszédesebb mondatát. Eszerint a DK problémája az, hogy az Integritás Hatóságról szóló törvényjavaslat szerint a hatóság elnökét a fideszes ÁSZ-elnök javaslatára a fideszes köztársasági elnök nevezheti ki. Ha ezt lefordítjuk magyarra, azt kapjuk, az a baj, hogy a Fidesz–KDNP kétharmados többségben van az Országgyűlésben, hiszen minden szóvá tett probléma ebből következik. Ezt nem sikerül immáron tizenkét éve feldolgozni, és ennek nem sikerül megtalálni az ellenszerét.
Pedig a feladat nem annyira nehéz, ezt a DK önmaga is elvégezhetné. Az elnöke leülne, és végiggondolná, miért alakultak így Magyarország évei mondjuk 2002-től, mit, mikor és miért kellett volna másképp csinálni, majd ezt követően meghozná nemcsak a magyar közélet egésze, de az ellenzék számára is az egyetlen üdvös döntést, és befejezné közéleti pályafutását.
De Gyurcsány Ferencet nem ilyen fából faragták. Ahogyan 2006-ban az őszödi beszéd nyomán kelt hullámok sem indították önvizsgálatra („Méghogy erkölcsi válság. Lárifári.”), úgy az áprilisi történelmi választási vereség sem. A Gulyás Mártonnak adott interjúban elmondta, az nem is az ellenzéké, nem is az övé volt, hanem személyesen Márki-Zay Péteré. Aki végignézte a beszélgetést, újra megérezhette annak gátakat, határokat nem ismerő, akarnok politikusi mentalitásnak az ízét, amelyikről 2010-ben egyértelmű véleményt mondtak a magyarok.
Most éppen ott tartunk, hogy Gyurcsány Ferenc szerint pártja lesz majd az ellenzék közepe, és gravitációs pontként kijelöli a többi ellenzéki párt helyét.
Ha ellenzéki politikus lennék, most kezdenék kapaszkodni, mert ez a gravitációs pont valószínűleg egy fekete lyuk.
A szerző vezető szerkesztő