Ezúttal szó szerint idézem a Mandiner összefoglalóját Gálvölgyi János Magyar Hangban megjelent interjújáról, mert magam sem tudnám jobban összefoglalni: „Mint mondta, sajnálja a gyermekei, unokái generációját, mert azt látja, hogy sem Magyarország, sem a világ nem előre megy, hanem hátra. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész kifejtette, illik tudni, hogy hol él az ember, nem lehet hülye ebből. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy »sok újságot már nem kell elolvasnom, arról tettek egyesek«. Később megjegyezte, az ég egy adta világon semmi pozitívat nem lát mai magyar politikában, közéletben.”
Bocsáttassék meg a látszólag merész párhuzamot, de nekem ezekről a mondatokról Gyurcsány Ferenc egykori híres-hírhedett megjegyzése jut eszembe, amikor azt mondta, nem hazudott, csak nem fejtette ki az igazság minden részletét.
Tartom magamat a régi elveimhez, nem akarok hasonlítani azokhoz a balliberális médiacápákhoz, akik minden konzervatívat bértollnoknak, fizetett propagandistának, sőt dilettánsnak titulálnak – köztük jó néhány olyat, akivel korábban együtt dolgoztak és istenítettek. (Említhetném magamat is, sok mást, de ne vesszünk el a személyes részletekben.) A lényeg, hogy a művész úr habkönnyűen a saját buborékában él, markánsabban csúsztat, egészen rusztikusan hazudik.
A valóság az, hogy Gálvölgyi egy nagyon tehetséges komikus volt – egykori paródiáit, mókás jeleneteit milliók élvezték, ha úgy tetszik, azon nőttünk fel. Aztán – a rendszerváltozás utáni zavaros időkben – beleszállt a politikába, méghozzá a legvéresszájúbbá téve a humort. A Heti Hetesben nyújtott produkciói a műfaj mélypontját jelentették, az adásokban finoman karcolták a gyurcsányi országlás felszínét, de a műsor jelentős része (az egymást csipkelődő hülyéskedésen túl) az ország és a konzervatív politikai közösség köpködéséből állt. Mindezt akkor, amikor bizonyíthatóan 90–10 százalék volt a médiában az arány a balliberális oldal javára, gyakorlatilag az egész piacot ők uralták...
Jó tíz esztendeje Gálvölgyi folyamatosan szomorú, egyre rezignáltabb. Vidéki haknijait néha meg se lehet rendezni, nincs rá közönség, elfáradt. Ám egyre többet nyilatkozik, mostanában már valahogy nem a „politikától független” humor a vezérlő csillaga, savanyú, mint a citrom. Nem áll jól neki, teljesítménye mégis színészi talentumot igazol – kijelentései, nyilatkozatai tökéletesen megmutatják, hogy miképpen képzelte a budapesti, belpesti értelmiség az általuk álmodott kisebbségi diktatúrát...