Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Információ és hatalom

álláspont

A több mint harminc éve elhunyt, de ma is népszerű amerikai zeneszerző-énekes-gitáros, Frank Zappa egyik sokat emlegetett lemezén, az 1979-ben megjelent Joe’s Garage című albumon elhangzik egy rövid eszmefuttatás, amelyet megjelenése óta sokat idéznek. A tripla lemez egy tematikus album, amely egy hatvanas évekbeli garázszenekar karrierjének történetét meséli el dalokban.

Az említett eszmefuttatást egy fiatal lány ajkaira helyezi a szerző, aki rajongóként csatlakozik a turnézó bandához, és aki a történet szempontjából egy teljesen váratlan ponton fejti ki véleményét. A szöveg fordításban így hangzik: „Szóval… az információ nem tudás, a tudás nem bölcsesség, a bölcsesség nem szépség, a szépség nem szeretet, a szeretet nem zene – a zene a legjobb.”

Ez a rövid gondolatmenet nyilvánvalóan abból a rajongásból fakad, amely a hatvanas évekre kibontakozó és a fiatalok kultúráját, világát teljesen átalakító popzenét övezte, a benne foglalt asszociációs sor azonban sokszor adott már okot töprengésre a művészet és a társadalmi jelenségek kutatói számára.

Innen, az informatikával mindinkább összefonódó totális média korából számunkra az első állítás a legérdekesebb. Tudniillik manapság nem csak azt állítjuk, hogy az információ tudás, hanem azt, hogy hatalom. Az amerikai regényíró és esszéista Theodor Roszak a magyarul is kiadott, 1986-os Az információ kultusza című kötetében azt írja, gyerekkorában az információ annyit jelentett, hogy van ott egy ablak, például az áruházban, ahol meg lehet kérdezni dolgokat, a számítógépes technológia terjedésével azonban az információ szó újabb és újabb értelmet kapott, ezzel együtt fel is értékelődött.

De mikor jelent hatalmat az információ? Ha az értelmező rendelkezik azzal a tudással, amely azt hasznosítani tudja. Mondjuk, egy elfogott orosz katonai rádióadás egy egyszerű rádióamatőr számára adatsor, már-már zaj, míg az ukrán védelmi erők számára információ. Vagyis visszatérve a Zappa-idézethez, maga az információ valóban nem tudás, de a hozzá kapcsolt ismerettel együtt már hatalom lehet, ahogy azt a Tőzsdecápák Gordon Gekkója kifejti.

Miért érdekes ez? Az internetet, a rádiót, a televíziót figyelve azt hisszük, mérhetetlen mennyiségű információ birtokába kerülünk, mivel a média úgy rendezi ezeket, hogy összefüggéseket lássunk. Különösen igaz ez a háborús propagandára, legyen szó bármelyik oldalról – például – az orosz–ukrán háború esetében. Ha jól figyelünk, nem nehéz észrevenni, hogyan özönlenek ránk az „információk”: az egyik fél bejelenti, hogy előre nyomult, mire a másik oldal hírügynöksége közli, hány ellenséges repülőgépet, tankot semmisítettek meg. Mintha rajtunk keresztül üzengetnének egymásnak olyasvalamiről, amiről mindketten tudják, hogy fest valójában. És mindig akad néhány „hiteles” fotó, videófelvétel, amely kikerül a közösségi, onnan a fősodratú médiába. Mintha egy tüzérségi támadás esetén egy katonának semmi más dolga nem volna, mint előkapni a telefont, aztán rögtön posztolni.

A baj az, hogy mindig bedőlünk. Jólinformáltak szeretnénk lenni, ezért fejben is szépen összerendezgetjük, amit kaptunk, sőt ezek alapján véleményt is formálunk. Ez semmi! Képesek vagyunk össze is veszni azon, hogy melyik nagyhatalomnak van igaza az egymásnak feszülők közül. Ja, és mindezt a béke nevében. Pedig az információ nem tudás, a tudás pedig nem bölcsesség.

A szerző vezető szerkesztő