Lóránt Károly

Vélemény és vita

A dokumentum hamis, a történet igaz

Megdöbbentő dokumentumról, a Pentagon számára dolgozó RAND Corporation egy elemzéséről tudósított az elmúlt héten néhány hazai média. Én a Sajtóklubból, majd a Moszkvatér internetes újságból értesültem róla, és természetesen azonnal kutakodni kezdtem az eredete iránt. A hír forrása egy svéd lap, a Nya Dagbladet (Új Napilap), amely a RAND Corporation egy kiszivárogtatott háromoldalas dokumentumát ismerteti. A Nya Dagbladet szerint a hivatkozott dokumentum, amely ez év januárjában, tehát egy hónappal az orosz–ukrán háború kitörése előtt kelt arról szól, hogy hogyan lehetne Amerikát Európa rovására erősíteni.

A dokumentum címe Gyengítsük Németországot, erősítsük az Egyesült Államokat, és azt mondja, hogy Amerikának sürgősen szüksége van külső források bevonására, és ezeket a forrásokat csak az EU- és NATO-elkötelezett európai országok tudják jelentős katonai és politikai költségek nélkül biztosítani. Ennek legnagyobb akadálya azonban Németország növekvő függetlensége, amely a Brexit után még tovább növekedett, és megnehezítette az Egyesült Államok számára az európai kormányok döntéseinek befolyásolását. Az Egyesült Államok fő célja mindenekelőtt a Németország és Oroszország, valamint Franciaország közötti együttműködés megakadályozása, mert ha az megvalósulna, akkor Európa nemcsak gazdasági, hanem politikai versenytársává is válna az Egyesült Államoknak. Ennek egyetlen útja, hogy háborúba kell vonni mindkét felet Ukrajnában. Az orosz energiaszállítások leállása rendszerszintű válságot okozhat, amely pusztító hatással lenne a német gazdaságra és közvetve az egész Európai Unióra. Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy Németország elutasítsa az orosz energiaszállításokat az, hogy belekeveredjen az ukrajnai katonai konfliktusba. Ebben jelentős szerepet játszhatnak az európai zöldpártok, amelyek könnyen manipulálhatók, és különösen alkalmasak rá, hogy az amerikai érdekeket kiszolgálják. A német környezetvédelmi mozgalom erősen dogmatikus, sőt fanatikus, és elég könnyen rávehető arra, hogy figyelmen kívül hagyja a német gazdasági érdekeket. E mozgalom vezetői személyes tulajdonságaik és a szakmai hiányosságaik miatt nem fogják időben beismerni saját hibáikat, így a médiában elég gyorsan kialakítható egy agresszív, az orosz birodalmat visszaállítani kívánó Putyin-kép, és a zöldek a szankciók lelkes és kemény támogatóivá válnak.

A Nya Dagbladet megadja az dokumentum forrását is, ami egy kifotózott vezetői összefoglaló a RAND Corporation fejlécével. Ezt az eredeti dokumentumot végigolvasva, feltűnt az elmúlt félév eseményeivel való kísérteties egyezése. Én magam fő munkahelyemen előrejelzések készítésével foglalkoztam, számtalan előrejelzést készítettem és természetesen számtalan mások által készített előrejelzést olvastam, és megadta a sors, hogy mind a magam, mind a mások által készített előrejelzések beteljesülését ellenőrizzem. A saját gyakorlatomból tudom, hogy ilyen pontosan, mint ahogy a RAND Corporation anyaga tartalmazza, nem lehet előre látni a jövőt, ezért meglehetősen gyanús lett nekem ez a dokumentum. Először a közlő újság, a Nya Dagbladet után kerestem. A Wikipédia azt írja róla, hogy „a Nya Dagbladet egy 2012-ben alapított svéd online napilap. Az újság nacionalista, tudományszkeptikus és pártonkívüli, történelmi kötődéssel a Nemzeti Demokratákhoz. Humanistának és etnopluralistának vallja magát, és globalizmusellenes álláspontot képvisel. Gyakran hivatkozik az áltudományokra és a védőoltások ellenzésére”. Ez engem nem zavar, hiszen a Wikipedia a fősodor szempontjából értékel mindent, és a mai viszonyok között mindenki, aki nem osztja a fősodor liberális nézeteit, valamilyen szélsőségnek minősül. Engem is neveztek már szélsőbalnak (amikor a rendszerváltás idején elleneztem a máról-holnapra történő, koncepciótlan privatizációt), populistának a neoliberális elveket ellenző cikkeim miatt és még szélsőjobbnak is a hátam mögött, ami valahogy visszaszivárgott. A RAND Corporationnak tulajdonított dokumentum azonban valóban hamisítvány, ezt a saját előrejelzői gyakorlatom alapján biztosan állíthatom. Jobban megnézve a Nya Dagbladet cikkét, a végén meg is találtam egy utalást arra, hogy „a RAND sajtóközleményt adott ki, amelyben tagadta, hogy a jelentés tőlük származna, arról azonban nem nyilatkozik, hogy a jelentés mitől hamis, vagy mi nem igaz, csak röviden azt írja, hogy a tartalmat bizarrnak tartja, és hogy a dokumentum hamis”.

Nos, a jelentés attól hamis, hogy nem a RAND Corporation szakértői írták, egyébként tökéletesen leírja azt a politikát és magatartást, ami a jelenlegi amerikai adminisztráció köreiben uralkodik. Vannak sokkal híresebb hamisítványok is, amelyek tartalma alapvetően igaz, csak éppen nem azok írták, akiknek a neve alatt szerepel.

Amerikának régi törekvése, hogy egy német–orosz, vagy tágabban orosz és nyugat-európai együttműködést megakadályozzon. Ezek a gondolatok talán a legtisztábban Zbigniew Brzezinsky A nagy sakktábla című 1997-ben, tehát negyedszázaddal az orosz–ukrán háború kitörése előtt írott könyvében kerültek kifejezésre, de a gondolat csírái már megtalálhatók Alfred Mahan amerikai geopolitikusnál is, aki szerint a szárazföldi hatalmakat, mint Németország, Oroszország vagy Kína az amerikai polgárháborúban alkalmazott „anakonda” módszerrel a tengerek felől kell körbe fogni. Idézni lehetne a NATO első főtitkárának, Lord Ismaynek tulajdonított mondást is, amely szerint a NATO-t hármas céllal hozták létre: „az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent tartani”. E megfogalmazásban szó sincs a kommunista veszélyről, így könnyen érthető, hogy a NATO miért maradt fenn a kommunista rendszer és a Varsói Szerződés összeomlása után, sőt vállal újabb feladatokat, hatókörét kiterjesztve az Indiai- és Csendes-óceánra is. A NATO 2022-es stratégiai koncepciója (NATO 2022 Strategic Concept) szerint ugyanis az indiai–csendes-óceáni térség fontos a NATO számára, mivel az ottani fejlemények közvetlenül befolyásolhatják az euroatlanti biztonságot, továbbá „a Kínai Népköztársaság és az Orosz Föderáció közötti egyre mélyülő stratégiai partnerség és a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására irányuló, egymást erősítő kísérleteik ellentétesek értékeinkkel és érdekeinkkel.” És ezek az idézetek már eredeti, nem hamisított dokumentumokból származnak.

A Nya Dagbladet újságírói, Isac Boman és Markus Andersson által idézett dokumentumnak nem az a lényege, hogy valós vagy hamis-e, hanem az, hogy felhívja a figyelmet arra, mi folyik Európában. Mert ha a RAND Corporation nem is fogalmazta meg a jelenlegi amerikai adminisztráció céljait a leírtak szerint, a valóságban pontosan az történik, és az Oroszország és Nyugat-Európa együttműködésének megakadályozására irányuló szándék is világosan látszik, hiszen ha az megvalósulna, az angolszász hatalmak egyedül maradnának a Kínával és Oroszországgal való geopolitikai marakodásukban.

Ez az áldokumentum nagyon lényeges kérdéseket vet fel, például a német zöldek szerepét. Annalena Baerbock és Robert Habeck valóban úgy viselkednek, mintha a jelenlegi amerikai adminisztráció meghosszabbított karjai lennének az Oroszország elleni szankciók és az ukránok katonai támogatása terén. Olaf Scholz hiába kancellár, a zöld koalíciós partnerek és a nemzetközi sajtó ellenében nem tudja a német érdekeket érvényre juttatni, mint ahogy ez Angela Merkelnek és Francois Hollande francia elnöknek sem sikerült a minszki egyezmény kapcsán.

Kérdés azonban, hogy Európa valóban olyan gyenge, hogy nem tudja létfontosságú érdekeit biztosítani, vagy csak vezetői olyan gyengék, hogy idegen hatalmak érdekeit szolgálják. Itt lenne az ideje, hogy Európa valódi érdekeiről nyíltan beszéljünk, és a Nya Dagbladet cikke ebben nyújt nagy segítséget, függetlenül attól, hogy az általa idézett dokumentum hamisítvány-e vagy sem.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója