Bán Károly

Vélemény és vita

Kulturális dolláreső

Az országgyűlési választáson csak pártok indulhatnak, jelölő szervezetek csak pártok lehetnek, ergo mivel a párt külföldi szervezettől – annak jogi státusától függetlenül vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el

álláspont

Nem tudom, önök hogy vannak vele, én speciel egyre zavarosabbnak látom Márki-Zay Péternek, a hatpárti ellenzék közös miniszterelnök-jelöltének és a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökének az Amerikából érkező adományokkal kapcsolatos magyarázatait. Most már ott tartunk – illetve tart Márki-Zay – , hogy az az ezernyolcszázhatvanszor egymillió forintnak megfelelő adománynak semmi köze nem volt a választási kampányhoz. Nem jutott ebből a csaknem kétmilliárd forintból egy buznyák sem a pártoknak, a pártok képviselőjelöltjeinek, ezt a több szakajtónyi pénzt kizárólag szakértésre, kutatásra, kommunikációra fordították, a magyarországi demokrácia kultúra magvainak elvetésére. Azt is mondta a baloldal jobboldali Messiása, hogy ezt a pénzt teljesen elválasztották a pártok kampányától.

Oké, fogadjuk el, hogy így van. De ha így van, akkor mi a fészkes fenének nevezett be a demokrácia kultúrának hittérítője a választási kampányba? Miért indult el maga is az előválasztáson? Miért álltak rajtvonalra a Mindenki Magyarországi Mozgalmának jelöltjei, s nyerték el közülük tizenketten is az indulás jogát? Mert ugye, hogy érthető legyek, az MMM-től pénzt nem kaphattak a kampányukhoz, mert az már a párttörvénybe ütközik, mi több – mint azt egy hivatásos feljelentő, Tényi István magánszemély megfogalmazta beadványában – felveti a pénzmosás gyanúját is.

Tudniillik az országgyűlési választáson csak pártok indulhatnak, jelölő szervezetek csak pártok lehetnek, ergo mivel a párt külföldi szervezettől – annak jogi státusától függetlenül vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el, továbbá nem magyar állampolgár természetes személytől pénzt sem, így kampányt sem tud folytatni a jelöltjeinek győzelme érdekében. Csak kulturális értelemben pátyolgathatja őket. Valamint a párt névtelen adományt nem fogadhat el, az ilyen adományt be kell fizetni a párttörvény 8. § (1) bekezdésében meghatározott alapítvány céljaira.

Megkockáztatom tehát, Márki-Zay Péter ez ideig nem tárta fel számunkra az igazság minden részletét. Emlékeztetnék továbbá arra, hogy Márki-Zay Péter a saját frakcióalapítás igényével is előállt, teszem hozzá, már akkor, amikor csörgő patakként csordogálhattak a külföldről érkező adományok, ezen elképzelése csupán azért futott zátonyra, mert Gyurcsány Ferenc fityiszt mutatott a tervének. Az ellenzék kulturális hittérítője ekkor abban gondolkodott, hogy Pálinkás József meglévő pártját felhasználva indítja harcba tizenkét katonáját, akik győzedelmeskedtek az előválasztás frontján. Ez a terv is füstbe ment azonban, mivel az a gaz Gyurcsány ebbe sem ment bele, ragaszkodott ahhoz, hogy az MMM-es jelöltek jelöljék meg azt a pártot a hat közül, amelyiknek a frakciójába be kívánnak ülni esetleges győzelmük esetén.

De ha ennyi érv nem lenne elegendő annak bizonyítására, hogy Márki-Zay Péter előadása nem egészen gömbölyű, akkor emlékezzünk vissza arra, hogy mi történt a választások után. Nemhogy az ellenzéki pártok követelték, hogy Márki-Zay számoljon el a közös kampánypénzekkel, hanem még a Mindenki Magyarországa Mozgalmon belül is palotaforradalom tört ki.

Márki-Zay legfőbb szövetségese, az amerikai pénzszerzési viszonyokban szintén nem járatlan Kész Zoltán nyílt levélben azt írta, hogy „kampánypénzből pártot építeni lopás, amelyet a Mindenki Magyarországa Mozgalomban nem csak te, de senki más sem tűr el”. Az adományozók által egyértelműen célhoz kötötten adott támogatásokat nem a célra felhasználni úgyszintén.

Sőt, mint saját párttörvényünket idézve írtuk, az ilyen külföldi adomány beszolgáltatandó.

A szerző újságíró