Hozzáértők szerint Voltaire kedvelt technikája volt, ha vitázni támadt kedve, hogy citátumokat húzott elő szellemi ellenfeleitől, majd ezeket pellengérre tűzte. „Azt mondja egy jezsuita…”, kezdi a felvilágosult szerző, majd pontról pontra megcáfolja és kikarikírozza az idézett állítást. A dolog ott hibádzik, hogy Voltaire olyasmit idéz, amit egy jezsuita soha nem mondana, magyarán a szerző kreál egy tételt, amelyet ellenfele szájába ad, hogy aztán szellemi értelemben megszégyeníthesse.
Nem tudni, a baloldal hangadói sok Voltaire-művet olvastak-e, vagy máshonnan ismerik ezt a technikát, de továbbfejlesztették, méghozzá sikerrel, mert alkalmanként remekül működik. A baloldali verzió az, hogy felvetnek egy problémát, amely a lehető legnagyobb célközönség életére lehet vagy van hatással, aztán kineveznek egy bűnöst, aki miatt (szerintük) a probléma keletkezett, és harcot hirdetnek ellene.
Mint említettük, a módszer működik, ennek köszönhető, hogy olyan társadalmi csoportokat képesek egymás mellé állítani, amelyeknek amúgy semmi közük egymáshoz. Egy képzetlen, rendkívül alacsony jövedelmű munkás teljesen más problémákkal küzd, mint egy nagycsaládos, egy roma ember vagy az LMBTQ-közösség egy tagja, de ha sikerül elhitetni velük, hogy közös az ellenség, simán beállnak egy zászló alá. És sikerül, ezt bizonyítja a baloldal bő kétszáz éves története.
A gond az, hogy Voltaire-hez hasonlóan a balos megmondóemberek is igen gyakran maguk által kreált „veszedelemre” hívják fel a figyelmet, ez jól megfigyelhető volt most, az iskolakezdés előtti napokban is. „Nem lesz iskolatej, nem ad a kormány” – hangzott el és volt olvasható számos esetben a baloldali médiában. Ha ezek a közlések nem születnek meg, feltehetőleg senkinek nem jut eszébe, hogy ez is gond lehet, így viszont lehetett megint orbánozni egy kicsit. Iskolatej és gyümölcs pedig – a minisztériumi tájékoztatás szerint – lesz, ahogy 2004, vagyis az uniós csatlakozás óta minden évben, és nem csak az általános iskolákban, hanem – a korábbi kormányzati döntésnek köszönhetően – az óvodákban és a középiskolákban is.
Az oktatásügy helyzetével azért kifizetődő riogatni a nyilvánosságot, mert sok embert érint. Azt, hogy a magyar közoktatás számos problémával küzd, nem lehet eltagadni, aki iskoláskorú gyereket nevel, tisztában van a helyzettel, nyilván abban is egyetért a legtöbb érintett, hogy ezeket mielőbb orvosolni kell.
Elfogadható ellenzéki értékelés azonban eddig nem született. A baloldal azt igyekszik elhitetni, hogy az említett gondok a Fidesz-kormányzás alatt jöttek létre. Mint ahogy szerintük az egészségügy is Orbán Viktor miatt zavarodott össze annak idején, és a mélyszegénység is a Fidesz miatt jelent meg Magyarországon. A legtöbb, ami a baloldali megszólalóktól telik, hogy követelik, adjon a kormány pénzt – hol erre, hol arra. Hogy miképpen születhetne végre olyan modern oktatási-nevelési rendszer, amelyben tanár és diák egyaránt otthon érzi magát, amelyben a pedagógust megbecsülik, és minden tanulónak lehetősége van a képeségei szerint fejlődni, amely egyszerre modern és hagyománytisztelő, arra vonatkozó javaslatokat még nem olvastunk.
A diákokra egyébként nehéz év vár. Még nem teljesen heverték ki a koronavírus miatti kényszermegoldásokat, itt az új tanév, amelyben a háborús helyzet és az egyre dinamikusabban kibontakozó energiaválság sok mindent bizonytalanná tesz. A szülők attól szoronganak, hogy képesek-e az elviselhetetlen ütemű infláció mellett talpon maradni. Súlyos a teher mindenkin, a megértés, egymás segítése, a közösségek együttműködése tudná mindezt enyhíteni. Ami a legkevésbé hiányzik mindenkinek, az a huhogás.
A szerző vezető szerkesztő