Egy hónap hordaléka

A hatalmas aszályban látjuk a folyók alját, kilátszik a mederfenék. Előkerülnek ínségsziklák, régen elsüllyedt hajók rozsdás maradékai. Uszadékfák feneklenek meg. Eltűnt a víz, csak a hordalék maradt. Ez a kép ugrott be, miközben Gyurcsánynak az elmúlt egy hónapnyi „készülését”, Facebook-bejegyzéseit olvastam. Mazochista magatartás kellett hozzá, hogy már a másodiknál ne dobjam el az egészet. Először egy általános megjegyzés: az írásaiból süt a nyers hatalomvágy, az önszuggesszió, a múltja bűneinek elleplezési vágya. Akárhányszor mondja is el ugyanazt, nem tud más lenni, mint aminek 2002 és 2010 között, de különösen 2006-ban megismertük.

A július 17-i Facebook-bejegyzésében kilencszer emlegeti a hazát, ő, aki 2004. december 5-én elárulta a nemzetet, sőt erre buzdított. Ő, aki azt találta mondani, hogy neki „a haza nem jelent semmit”. Július 18-i írásában Ukrajna érdekeit képviseli, mindig idegen érdekekért szállt síkra. Annak a miniszterelnöknek a magatartását kéri számon, aki Európában egyedüli kormányfőként következetesen a béke pártján áll, azt mondván, hogy nem egyik vagy másik oldal mellé kell állni a háborúban, hanem közéjük. Gyurcsány igazi háborúpárti, aki abban érdekelt, hogy minél jobban elhúzódjon, bármekkora is legyen az emberi és anyagi veszteség. Nem érdekli a kárpátaljai magyar férfiak értelmetlen halála sem.

Július 20-i szövege már lázadást szít. Ezt hazafias cselekedetnek tartja. Ez egybevág azzal, hogy a Facebook-oldalának címlapján ez szerepel: „Orbán Viktor kormánya TÖRVÉNYTELEN!” És ő beszél demokráciáról, amit ezekkel a mondataival már elutasít. Gyurcsány egy olyan anarchista, aki kész másokat a barikádra küldeni, ő pedig bejegyzéseket ír erről és lázít a törvényesen regnáló kormány ellen. A július 21-i bejegyzése tulajdonképpen róla szól: hiszen ő aztán „ért az intrikához, zsaroláshoz. Fél a jelentéktelenségtől, a lelepleződéstől. Maga van és semmi. Se nemzet, se haza, se kereszténység, se konzervativizmus. Pocsék ember Magyarország (volt) kormányfője” – vagyis ő maga. Július 18-án „rezsihazugságról” beszél, viszont ő és elvbarátai a rezsicsökkentést soha nem szavazták meg. Van képe ilyet mondani, hogy „Tisztességtelen rendszert épített egy tisztességtelen politikus.” Ő, aki bevallotta – talán éppen politikai haszonszerzés reményében ő maga szivárogtatta ki –, hogy „hazudtunk reggel, éjjel, meg este” (nappal meg valószínűleg lopott). Trükkök százairól beszélt, amikkel becsapta az EU vezetőit (nagy valószínűséggel ők kényszerítették ki az öszödi beszéd nyilvánosságra hozatalát). A bandája előtt bevallotta, hogy „amit mondtunk, az nem volt igaz” – és egy sem állt fel, hogy most aztán elég volt belőled, Feri! – így mindannyian cinkostársai lettek és maradtak hetediziglen.

Július 24-én hajnalban (nem bír aludni a kényszerképzeteitől!) a remek tusványosi Orbán-beszéd kapcsán – amelyben volt egy félreérthető kifejezés a fajokról – kijelentette, hogy Orbán náci. Ez az a bunkósbot, amivel korunk kommunistái mindenkit le kívánnak verni, kiiktatni a politikából, aki nem ért velük egyet. Orbán arról beszélt teljesen világosan, hogy idegen kultúrájú, beilleszkedésre képtelen csoportokat nem kívánunk befogadni az országba, ehelyett az itt élő családokat kívánjuk támogatni egyedülálló családtámogatási rendszerrel. Ezt viszont Gyurcsány nem támogatja. Az antagonisztikus ellentét és a tehetetlenség hozza ki belőle a káromkodást: aki nem ért vele egyet, az egyszerűen náci!

26-án a történelem főutcájára akarta visszatéríteni az országot, vagyis arra a zsákutcás és kudarcos európai útra, ami üzembiztosan a kontinensünk süllyedését eredményezi. Orbán tízpontos tervét áporodottnak és mérgezőnek tartja, ő, aki kormányzása alatt egyetlen válságot nem tudott megoldani, sőt ő maga idézte elő azokat. Orbánt – akivel közel egyidős – öregúrnak titulálja, ezzel kívánván megalázni, ami persze lepereg erről a nagy formátumú, örökifjú, állandóan megújulni képes egyéniségről.

Július 29-én az emberekkel való törődésről szónokolt, ő, akinek a kormányzása alatt csökkentek a reálbérek, a nyugdíj, a GDP, nőtt az államadósság, az infláció, a munkanélküliség, az ország romokban hevert, a csőd széléről rántotta vissza a 2010-ben megalakult, valódi rendszerváltó Orbán-kormány. Mert Gyurcsány csak papol a rendszerváltásról, amit ő szeretne végbe vinni, ehelyett már tudjuk, hogy ő mire képes: a totális csődre. Július 30-án kilóg a nagy szőrös lóláb: a magyar baloldal annak szurkol (az egész ország ellenében), hogy ne kapjuk meg a nekünk járó támogatásokat és hiteleket az EU-tól, mert akkor az ország majd az ő ölükbe hullik. (Megjegyzés: Hogy ebből mennyire nem lesz semmi, arról a legfrissebb, második negyedévi GDP-növekedési adat tanúskodik: EU-s források nélkül 6,5 %-os növekedést ért el az ország, Lengyelország viszont 2,5%-os csökkenést.) Augusztus 2-án filozófiai fejtegetésbe kezd az éhes gyomorról, ami majd lázadást generál ősszel. Látjuk, hogy a baloldal tüntetései nevetségbe fulladtak…

Augusztus 5-én Orbán Dallasban, a CPAC-en elmondott, világszerte nagy visszhangot, az országnak elismerést kiváltó beszéde kapcsán ripacskodásról szól, „szégyenországról, átokemberről” beszél, ő, akinél nagyobb ripacs nincs a világon. Augusztus 7-én a legsötétebb Kádár-kori, félelemkeltő demagógiát haladja meg azzal a víziójával, hogy olyan kormányra van szüksége az országnak, amelyik vigyáz az emberekre. Ezt már ismerjük, sok százezer megnyomorított ember, család bánta ezt a „vigyázást”, ami ráadásul kiölte a magyarságból a tetterőt (mindent a rá „vigyázó” kommunista államtól vártak) és megtörte a gerincét, amit mi szeretnénk kiegyenesíteni. Augusztus 8-i víziója a totális csőd, amikor megszűnik a rend. Az ő rendjét már ismerjük 2006. október 23-i vérengzéséből – amire a „művelt” Nyugat nem kapta fel a fejét, így Gyurcsány cinkosává vált.

Augusztus 10-től máig a bedőlésről, a zuhanásról értekezik, amitől ő és a DK fogja megmenteni az országot. A gyűlöletkultúrát teremtő akar békét teremteni, a hazugságkultúrát előidéző fogja megmondani az igazságot, a fenyegetéskultúrát fenntartó akarja a lelkeket megnyerni magának. Ez nem fog menni. Már a szövetségesei állítják le Gyurcsány Ferencet, a momentumos Donáth Anna kijelenti: „Ne készüljünk a jövő héten kormányváltásra! Mert nem lesz. És a jövő hónapban sem lesz. Aki ezt sugallja és erre készül, az nem őszinte az emberekkel, és hamis reményekkel hitegeti őket.” Ugyanakkor Gyurcsánnyal megegyezve a Momentum 2024-re paktumot köt a polgármesterjelöltekre, kiszorítva a többi ellenzéki pártot. Gyurcsányék tehát készülnek, hogy mire, azt nem tudjuk, mert a bukott miniszterelnök bejegyzései direkt balladai homályban hagyják ennek megválaszolását. Mi viszont tudjuk, hogy mit veszíthetünk – az egész nemzetet, ha ezek visszatérnének, tehát kettőzött erővel készüljünk 2024-re!

Gyurcsány Facebook-bejegyzései az ő ínségsziklái, az ő vészes gondolataszálya, amelyből felbukkanó bűntudatot jelzik a kibukkanó régen elsüllyedt rozsdás hajóroncsok. Egy másik kép: 2006 szeptember-október vészterhes napjaiban az akkor 3 éves (!) unokám kiültetett minket a terasz elé, ő pedig a korlátnál állva (alig érte fel) ezt kiáltozta: „Aki hazudik, az lopik is! Gyurcsány mongyon le!” Azóta derék egyetemista, remek, másokért kiálló önzetlen közösségi ember, természetesen talpig férfi, keresztény és hazafi. Hatott rá Gyurcsány, csak éppen ellenkezőleg, ahogyan ő képzelte. Készülünk, csapataink valóban harcban állnak!

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő