A veszélyes bolond

Immáron állandó dilemmám, hogy kell-e egy nyilvánvalóan mentálisan terhelt közéleti emberrel egyáltalán foglalkozni? Vagy inkább hagyni kellene, és rábízni kezelőorvosára és gyógyszerészére. A döntés nehéz, ám most mégis úgy döntöttem, közzéteszem Gyurcsány Ferenc legfrissebb elborulását. Elsősorban azért, mert ő közjogi értelemben valóban „közéleti ember”, pártbéli nyaloncai mellett az egész belpesti ellenzéki értelmiség próbálja meg tisztára mosni múltbéli szennyesét, zsidóktól elrabolt villáját, ingyen privatizált vállalatait, rendőrterrorját, szervilis külpolitikáját, az országot csődbe vezető gazdasági semmittevését, az MSZP-t is tönkretevő árulásait. Ehhez a hitványsághoz asszisztál most az egész szoclib értelmiségi kör: párton belülről a levitézlett „független” Kálmán Olga és Vágó István, az „elnyomott, progresszív, független” sajtóból Bolgár Györgytől Tóta W. Árpádon át Németh Péterig és Föld S. Péterig…

Akkor nézzük, hol tart most a világtól elszakadt szellemi leépülés: „…minden kormány legfontosabb kötelessége vigyázni az emberekre, vigyázni az országra. (…) Menniük és bűnhődniük kell. (…) olyan kormánya lesz Magyarországnak, mely hallja és érti polgárai hangját. Osztozik aggodalmaiban, terveiben, álmaiban. Vigyáz ránk. Emberekre, családokra, hazára. Nem kérdezi, hogy ki vagy, csak vigyáz rád. Mert ez a dolga. (…) Készülünk.”. Ne bonyolítsuk túl a dolgot: ezt egy olyan ember írta, aki semmi érdemlegeset, felmutathatót nem épített az országnak majd nyolcéves országlása alatt. Aki után nem maradt más, csak csőd, adósság, káosz. Aki leköpte a határon túli magyarokat. Akiknek a hatalmát biztosítók minden családtámogatást leszavaztak. Most „bűnhődésről” beszél egy volt kommunista csúcsvezető, liberális háttérrel! Döbbenet! Kormányozni szeretne, alig négy hónappal az után, hogy totális vereséget szenvedtek. Nevessünk a bohócon, de azért mi is készüljünk!