Dallas üzenete

Most az van, hogy nekünk nagyon meg kell nyugodnunk. Félretéve, de nem elfeledve azt a jogos dühöt és jogos sértettséget, amit azért éreztünk, amit ők az elmúlt 5-10-20-30 évben okoztak nekünk. Most elegánsan kell gúnyosnak lennünk, és ebben a szellemben kell őket fanyar mosollyal elhelyezni oda, ahová valók! Orbán Viktor Dallasban beszélt, az egyik főszónokként, a legjelentősebb amerikai konzervatív gyűlésen, előtte Donald Trump birtokán találkozott a korábbi amerikai elnökkel.

Aki egy picit is jártas a nyugati és főleg az itthoni politikai közbeszédben, az pontosan megjósolhatta, hogy mi fog következni. Illusztrációként a CNN kommentárját idézem, ebben nagyjából benne van minden: „...a magyarországi nacionalista programja összhangban van az amerikai konzervatív mozgalom céljaival.” (...)

„Orbán nacionalista retorikája néhány csodálót szerzett neki az Egyesült Államok konzervatívjai körében.” Az a „néhány”, az több tízezer, akik a rendezvényen részt vettek... a „nacionalizmus” az, hogy a magyar miniszterelnök ismét hitet tett az európai keresztény-zsidó kulturális alapok mellett... miközben jelenleg az Egyesült Államokat egy olyan, szerencsétlen, leépült ember vezeti, aki bambán nem létező emberekkel akar kezet fogni, a saját feleségét sem ismeri fel, és elszunyókál egy nyilvános nemzetközi tárgyaláson, ahol Izrael miniszterelnöke a vendége...

Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni, pláne miután 2015 óta mindig minket igazolt az élet? A válasz első látásra nehéz, de igazából mégsem bonyolult. Az eszeveszett liberális író, Kornis Mihály írta a kilencvenes évek elején Bayer Zsoltnak: „Vagy közénk tartozol, az ötszáz belvárosi értelmiséghez, vagy mehetsz a nácikhoz!” Nem szabad közéjük tartozni, és kész!