Bán Károly

Vélemény és vita

Zsák és foltja

álláspont

Az éhes gyomor nem lelkesedik. Korog. Az éhes gyomor gyurcsányi megtestesítője később majd káromkodik, elutasít, lázad. Ezt vizionálja a Másik (így, nagybetűvel) ember, akinek az országot megreccsentő, sőt fővárosát lángba borító, gyalázatos beszéde már nem fog számítani. Mert közelít a vég. Neki (és övéinek) ezért dolga van. Készülnek.

Hogy mire és hogyan, még titkolja Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök és immáron többszörösen levitézlett ellenzéki vezető. Mire gondolhatott a néptribun, a nagy költő? Újra bevetné a Vasprefektus azonosítószám nélküli, már csak hadiparancsra váró hadait? Esetleg behívja az ENSZ békefenntartó kéksisakosait? Szabadcsapatokat szervez a csalódott katásokból?

Az üres pénztárcákra és üres tányérokra építő haditerv kovácsa kevélyen, kitartóan és rendíthetetlen sóvársággal áhítja a hatalmat. Eltökéltebb, mint Medgyessy Péter sikeres megpuccsolása idején. Van azonban egy apró bökkenő. Nagyon úgy tűnik, hogy az a rengeteg ármány, amelynek révén egy évtized alatt az ő Demokratikus Koalíciója maga alá gyűrte, leuralta az ellenzéki pártokat, azok a sírgödör szélén éppen fellázadni készülnek ellene. Sőt, a még párttá sem alakult Mindenki Magyarországa Mozgalom, amely a „futóbolond” Márki-Zay Péterrel az élén erősebbnek tűnik, mint a leuralt tagozatok, a Párbeszédtől a Jobbikig, szintén kiásta a csatabárdot. Beszélő fejei arról papolnak, hogy Gyurcsány Ferenccel az ellenzéki összefogás teljesen esélytelen a megújulásra. A baloldal közös miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zaynak a bejelentése, hogy a jövőben nem támogatják az időközi választásokon a Gyurcsány-párt jelöltjeit, lényegében az ellenzéki összefogás végét jelentheti.

Holott néhány hete a DK elnöke még arra szólított fel, hogy az ellenzék soraiban legyen mindenki Gyurcsány. Ám úgy fest a helyzet, hogy igazából már senki sem akar közülük Gyurcsány lenni. Így hát nem csupán éhes gyomor van, hanem elutasítás és lázadás is az ellenzék soraiban. A hű krumplilóbálós csatlóst, Jakab Pétert a Jobbikban leváltották, a DK-val történő fúzióról álmodozó, szocialista Kunhalmi Ágnesnek pedig úgy tűnik, nem osztanak lapot az MSZP őszi kongresszusán. A DK ifjúsági tagozata, a Momentum a saját útját járja, a párbeszédes Karácsony Gergely pedig maga ismerte be az áprilisi sokadik választási kudarc után azt, nem csodálja, hogy erre az ellenzékre nem szavaztak az emberek április 3-án.

Megjegyzem, azt az ellenzéket, amelyre a választók nem szavaztak elegen, éppen Gyurcsány Ferenc vezette. De facto. Becsapva és félrevezetve azokat a választókat is, akik kormányváltás reményében szavaztak rájuk, ám a gyurcsányista koalíció őket is megtévesztette a hamis egységgel, az összefogás illúziójával, a trükkös DK–Jobbik-paktummal, az előválasztási komédiával, amelyet aztán Márki-Zay Péter beugrása Gyurcsány dobrevi terve tekintetében jól meghekkelt.

A hat romlott, hazug és semmirekellő pártnak, amely túszul ejtette az ellenzéki politikát, a szellemi és a tényleges vezetője tehát Gyurcsány Ferenc volt, aki aztán dublőrét is cserbenhagyva szinte patkányként lépett le arról a hajóról, amelynek a valódi kapitánya volt. A kocka fordult, a most Gyurcsányra kígyót-békát kiabáló stróman, Márki-Zay Péter hitelességét pedig az kérdőjelezi meg alapjaiban, hogy hűségesküt tett Gyurcsánynak. Akiről tudta, hogy szélhámosságot követ el vele szemben is. Hűséget fogadott annak, akit most ugyanő „hiteltelennek és alkalmatlannak” nevez, majd hozzáteszi, hogy rendőrei 2006-ban földön fekvő, magatehetetlen embereket rugdaltak össze a nevével fémjelzett rendőrterror idején.

Az ember gyomra speciel ezt sem veszi be. De a zsák, úgy látszik, megtalálta foltját.

A szerző újságíró