Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Kenyér és eszme

álláspont

Gyurcsány Ferenc már megint nagyot mondott. Akik odapillantanak néha közösségi oldalára, már bizonyára észre vették, hogy az Őszödi beszéd című szatirikus monodráma szerzője mostanában szabadversek publikálásával foglalkozik. Július 1-jén egy, a szovjet–orosz futurista költőket megszégyenítő művel állt elő, a vers üzenete, hogy a műben megszólaló lírai én és közelebbről meg nem nevezett kapcsolatai már készülnek valamire – a „készülünk” zárómondatot megelőző tíz sor elemzésével arra juthatunk, hogy vélhetően a hatalomátvételre. Nagyon harcos poéma. Az ember szinte hallja, hogyan szólalna meg szavalókórussal. Ha a jelzett hatalomátvétel sikerül, lehet majd ünnepségeken skandálni november 7-én, vagy május 26-án, az Őszödi beszéd premierjének évfordulóján.

Tehát. Az augusztus 2-án közzétett poszt ezzel a felütéssel kezdődik: „kenyér helyett ideológia?” Majd hosszan értekezik arról, hogy az a négy alkalommal, kétharmaddal megválasztott kormányzat, amely az elmúlt tizenkét évben mással sem foglalkozott, mint az államadósság visszafizetésével, az eladósodott önkormányzatok kimentésével, családtámogatással, életpályamodellek kidolgozásával, az egészségügy finanszírozásának megemelésével, nyugdíjkiegészítések juttatásával, adókedvezmények biztosításával, ösztöndíjak és támogatási rendszerek megszervezésével, továbbá a nemzettudat és a nemzeti önbecsülés helyreállításával, a nemzeti egység erősítésével, szóval hogy ez a kormány nem tudja, hogy az ideológia és a jólét nem helyettesítheti egymást. Ez a lánglelkű költő a következőket írja: „A kenyér, tisztességes elvek nélkül csupán politikai prostitúció. Jónak jó, de valójában csak a pillanat öröme. Az elvek pedig önmagukban, ha nincs hozzá kenyér, akkor a hatalom üres és hazug önigazolási kísérletei. Ami persze a végén elbukik.”

Játszunk el a gondolattal, hogy Gyurcsány Ferenc értette saját sorait, amikor Facebook-felületre vetette, és hogy komolyan is gondolta azokat! Most ne törődjünk azzal, hogy a kenyér nem lehet politikai prostitúció, legfeljebb a kenyéradás lehet az (talán el is vonná a figyelmet a lényegről egy ilyen szemantikai okfejtés), attól azonban nem tekinthetünk el, hogy ki jelenti ki ezeket a kőkemény következtetéseket. Visszapillantva, hogyan reagált a sajtó 2005-ben a Gyurcsány-kormány által meghirdetett Száz lépés elnevezésű gazdasági „reform”-programra, a következőket olvashatjuk: „Javaslatok lesznek, az bizonyos, de mit kezdenek velük? E kérdés jogosságát támasztja alá az, hogy például azt a családpolitikai anyagot, amit most Gödön tárgyalt a kabinet, ugyanez a kormány egyszer már elvetette” (Népszabadság), „Megint eleresztett a miniszterelnök egy olcsó lufit, amiről váltig azt állítja, hogy zeppelin” (Magyar Nemzet), „A legnagyobb félelem az, hogy még mindig csak a szavak vannak meg ebből a politikából. Az, hogy »élhetőbb Magyarországot« teremtünk, meg sikereset, ahol érdemes lesz dolgozni, nekem nem jelent semmit. Túl sokszor hallottam már igazságosságról, tervekről és sikerekről” (Népszabadság), „Mert akármennyire is sikeresek legyenek a reformok – amelyekről egyelőre semmit sem tudunk, tehát csak a megelőlegezett bizalom mondatja velünk ezt a lehetőséget –, olyan nincs, hogy mindenki jól jár” (Népszava).

Ha valaki, hát Gyurcsány Ferenc költő pontosan tudja: kormányozni nehéz, a kibicnek viszont semmi nem drága. Az az ember, aki két fél cikluson keresztül győzködte az országot, hogy megoldást tud a problémákra („csináljuk meg együtt!”), majd fő művében bevallotta, hogy hazudtak „reggel, éjjel meg este”, hogy aztán végül, amikor már tényleg szorult a hurok, eltűnjön a balfenéken, talán nem teljes joggal kritizál.

„Az éhes gyomor nem lelkesedik, hanem korog. Később káromkodik, elutasít, lázad” – írja költőnk. Igen, az éhes gyomor pont úgy viselkedik, mint a hatalomra éhes baloldali politikus.

A szerző vezető szerkesztő