Nagy Ervin

Vélemény és vita

Jobbik, a baloldal tehertétele

Szüksége van-e Gyurcsány Ferencnek a Jobbikra? Hol húzódik az a politikai határ, amelyen túl már nem éri meg egy akolban élni?

Ameddig költségvetési pénz érkezik, és ameddig jól fizető pozíciók állnak rendelkezésre, addig biztosra vehetjük, hogy valamilyen pártképződmény maradni fog a Jobbik helyén. Ahogy az is vitán felül áll, hogy erre a pénzre az egész baloldalnak szüksége van.

Árnyalja azonban a választ az a dilemma, hogy a Jobbik megítélése ma már rosszabb, mint Gyurcsány Ferencé. Bármilyen abszurd is, de nem az lesz a jövő kérdése, hogy a Jobbik akar-e Gyurcsánnyal együttműködni (mert ezen már túl vannak, és egyedül nem fog nekik menni), hanem az, hogy Gyurcsány Ferencnek kell-e a Jobbik. A két ősellenség közül jelenleg nagyobb szüksége van a Jobbiknak Gyurcsányra, mint fordítva… Hitvány dolog ez!

Biztosak lehetünk abban is, hogy ha az uniós parlamenti választásokra nem is, de az azonos időben tartandó helyhatósági voksolásra lesz valamilyen baloldali együttműködés. (A kettő nem zárja ki egymást.) A másik oldalról pedig tényként kell kezelnünk azt, hogy a hazai ellenzéki szavazótábor ennyi és ennyiféle baloldali pártot nem tud eltartani.

Azaz 2024-ig le kell zárniuk az egymás közti versengést, tisztázni kell azt, hogy ki és milyen formában marad. Ebben a konstellációban merül fel tehát az a kérdés, hogy szükség lesz-e arra a Jobbikra, amelyhez ugyan még mindig komoly költségvetési összegek érkeznek, de politikai szempontból egyre súlyosabb tehertétellé válik.

Azaz sanszos, hogy ma már többet veszít egy leendő baloldali összefogás bármilyen formája Gyöngyösi Mártonék rossz megítélése miatt, mint amennyit a Jobbik anyagi hozzájárulása jelenthet. Ha úgy tetszik, akkor az a végső kérdés, hogy a baloldali összefogásnak, azaz vélhetően a Gyurcsány Ferenc és a legerősebb ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció által valamilyen formában újraintegrált szivárványkoalíciónak megéri-e álkonzervatív szatellitpártként megtartania a Jobbikot.

Haszonelvű probléma, és joggal merül fel a kérdés, hogy mi marad így a választópolgárnak?

Gyöngyösi Márton bejelentése, miszerint egy „igazi konzervatív” pártot akarnak a meglévő romokon felépíteni, pontosan ennek a dilemmának a feloldását hivatott megteremteni. Amennyiben vannak olyan szavazók, akik magukat jobboldalinak, konzervatívnak tartják, vagy fontosnak vélik azt, hogy egy, az egyébként a DK által folyamatosan lesajnált és ócsárolt keresztény értékrendet képviselő párt is ott legyen a Fidesz–KDNP-pártszövetséggel szembeni együttműködésben, akkor szükség lehet a Jobbikra.

Mindezzel azonban van egy súlyos probléma. Ha ugyanis 2024-re lesz is egy komoly, kritikus választói réteg, amely csalódik a kormánypártokban (ez a csoport jelenleg jelentéktelen), akkor sem valószínű, hogy ők a Jobbikot fogják választani. A Jobbik ugyanis ma már nagyobb tehertétele a baloldalnak, mint Gyurcsány Ferenc. Gyöngyösi Márton pedig nem az a vezető, aki képes lenne olyan új impulzust adni a mozgalomnak, amely kirángatná őket a gödör aljáról.

A baloldal így három terhet cipel a hátán: Gyurcsányt, Márki-Zayt és most már a Jobbikot is. És ami a lényeg, hogy egyelőre egyiket sem tudja magáról ledobni.

A Jobbik csúnya múltja, Gyöngyösi Márton vállalhatatlan politikai előtörténete jelenleg többet visz, mint amennyit hoz, legalábbis egy újratervezett szivárványkoalíció számára. (Ugyanez a helyzet az ismét aktívvá vált Márki-Zay Péterrel.) Ezt pedig Gyurcsány Ferenc is nagyon jól tudja.

Ezért mentek egymásnak a bukott hódmezővásárhelyi polgármesterrel, és ezért tárja szét a karját, és nem nyújt tovább már védelmet Gyöngyösi Mártonéknak. Mossa kezeit, és távolról szemléli, hogy mire mennek maguktól. Lehet, hogy hipokrita módon az antiszemita és rasszista múltat is felemlegeti majd, ha már végképp nem lesz szüksége a Jobbikra.

A kérdés tehát ma már nem az, hogy a Jobbik ismét összegyurcsányozza-e magát, hanem az, hogy Gyurcsányéknak megéri-e ismét összebútorozniuk egy vállalhatatlan múltú, botrányoktól hangos társasággal. Vezesse azt bárki, és mondjon az bármit is arról, hogy szóban hová akarja pozicionálni önmagát.

Mindenesetre azt sosem gondoltuk volna, hogy eljön az a pillanat, amikor a Jobbiknak nagyobb szüksége lesz Gyurcsányra, mint a baloldalnak a Jobbikra. Sok furcsaságot produkált az elmúlt néhány év, de azért erre még egy-két évvel ezelőtt sem mert volna bárki nagyobb tétben fogadni.  Szomorú történet ez, de gerinctelen embereket nem szoktunk sajnálni.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője