A jelek szerint sikerül leépíteni a németek immunrendszerét. A közszolgálati Deutschlandtrend friss felmérésében a megkérdezettek 58 százaléka mondta azt, hogy akkor is támogatja az Oroszország elleni szankciókat, ha azok hátrányosan érintik az európai gazdaságot. Még többet mondanak az adatok, ha megnézzük a részleteket. A balliberális Zöldek híveinek 90, a szociáldemokraták 72, a liberális FDP-sek 70, a jobbközép CDU/CSU-sok 67 százaléka támogatja a büntetőintézkedéseket akkor is, ha ebből hátránya származik. A felmérésben egyetlen párt támogatói gondolnak merőben mást: a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) szavazóinak mindössze 16 százaléka áll a szankciók mellett, és nyolcvan százalékuk elutasítja azokat.
Nem kevésbé beszédes az sem, hogy a szankciókat mindenáron támogatók aránya a nyugati tartományokban 63 százalék, a keletiekben mindössze 39. A számok jól mutatják azt a már ismert politikai valóságot, hogy a keletnémetek még mindig rosszabbul élnek, torkig vannak a balliberális elit lekezelő stílusával és veszélyes ötleteivel. Ezért utasítják el keleten a tömeges bevándorlást, az Oroszország elleni szankciókat, és persze ezért jóval erősebb ott az AfD, mint nyugaton.
Öngyilkos ostobaság akarja maga alá temetni Európát. Szerencsére vannak még, akik ezt értik. Brüsszelben is meghatározó az a nézet, hogy a szankciókat azon az áron is támogatni kell, ha azok nekünk is fájnak. Az még valamennyire érthető érvelés is lenne, hogy Európának is áldozatot kell vállalnia, na de az már mégiscsak túlzás, hogy Európa szenvedi meg a legjobban az egész szankciós politikát.
Ahogyan arra Orbán Viktor miniszterelnök is rávilágított tusványosi beszédében, a Nyugat stratégiájának mind a négy pillére megdőlt: az ukránok sosem nyernek háborút Oroszország ellen amerikai kiképzőtisztekkel meg fegyverekkel, a szankciók nem billentik meg Moszkvát, Európa bajban van, gazdasági bajban, de politikaiban is, és dominóként dőlnek meg a kormányok, végül pedig a világ nemhogy nincs velünk, demonstratíve nincs velünk.
Mikor kellene átgondolni a stratégiát, ha nem most?
Ehelyett mit csinál a Nyugat? A sajtó például egyre nevetségesebben bizonygatja, hogy Vlagyimir Putyin beteg, rákos, sőt már meg is halt, a dublőre szerepel, de az is sánta vagy mégse, épp hogy gyanúsan fürgén szökdécsel. Az ilyen őrültségekhez lelkesen szolgáltatja a muníciót az ukrán politika és hírszerzés, az onnan jövő ilyen nyilatkozatokat pedig a sajtó minden szakmaiságot félretéve kész tényként kezeli, nem pedig háborús propagandaként. Ez különösen szórakoztató annak fényében, hogy lassan a teljes orosz média ki van tiltva Európából.
Mellékszál, de érdemes megemlíteni még egy érdekes aspektust Tusványossal kapcsolatban. A magyar balliberális oldal persze megint semmit sem értett az egész geopolitikai eszmefuttatásból, ahogy egyébként sem ért és nem is gondol semmit. A szankciók iránt viszont őszintén lelkesedik. A momentumos Cseh Katalin például júniusban ujjongva ünnepelte saját kolosszális sikerét, miszerint kezdeményezésére kitiltatták az Európai Parlamentből a Gazprom lobbistáit. Óriási csapás ez, így most nem az EP épületében találkoznak majd a lobbisták és a politikusok, hanem akárhol máshol, például egy sarokra egy jó étteremben. Nem lennénk most Putyin helyében!
A szerző szerkesztő