Galsai Dániel

Vélemény és vita

Lángos

Már jócskán túl vagyunk a nyár felén, és én még ebben az idényben nem ettem lángost. Pedig igazán kedvelem ezt a hungarikumnak is beillő étket, tudom hogy mostanság már mindenféle speciális változata is kapható, de én – jó konzervatív, hagyománytisztelőként – maradok a sajtos-tejfölös verziónál. Illetve maradnék, de idén, eleddig balliberális honfitársaimnak sikerült elvenniük az étvágyamat. Évek óta afféle magyar ellenzéki tömegsportnak számít a lángoshisztéria, ahogy elnyílnak az utolsó tavaszi virágok, a „független” médiumokat és a világháló hozzájuk tartozó részét elöntik a vészjósló hírek, egy egész lángosapokalipszis körvonalai mutatkoznak! Nincs ez idén sem másképp. Az embernek lassan az a képzete támad, hogy a politikavezérelt társulat számára ez a tésztaáru konvertibilis valutává vált, irányadóbb, mint a dollár vagy az euró. A módszer a maga módján zseniálisan aljas: kiválasztják a Balaton valamelyik legelitebb strandjának büféjét, lefotózzák az árlapot, lehetőleg még hozzáveszik az alapanyag árát, és máris kész a nagy mű! Így születnek a 3000 forintos lángosok, a nyerészkedő vállalkozók, a Magyar Tenger, amelynek lehetőleg egy magyar a közelébe se menjen! Néha persze homok kerül a gépezetbe: kiváló kollégám éppen a minap tett föl egy posztot a Facebookra, melyben bemutatja, hogy ő 850 forintért is kapott lángost a Balaton egyik népszerű településén. Ám az ilyen hangok szinte elvesznek a lángosfrász ricsajában. A történetnek azonban van egy örömteli végkicsengése. Ez az egész kisszerű akció éppoly hatékony, mint az ellenzék összes többi lejárató kampánya: a Balaton dugig tele van, az emberek itt nem vokssal, hanem szájjal szavaznak. Amivel lángost majszolnak.