Őry Mariann

Vélemény és vita

Közveszélyes bürokraták

álláspont

Elképesztő tervvel állt elő az Európai Bizottság szerdán. Brüsszel elvárja, hogy a tagállamok ősztől tavaszig tizenöt százalékkal csökkentsék gázfelhasználásukat, és ez nemcsak afféle célkitűzés, hanem kötelezően el is rendelhetik. Ismét előkerült a varázsszó, a szolidaritás is: akinek van, az ossza meg azzal, akinek nincs.

Brüsszelben évek óta az a módi, hogy ha egy ötlet nem válik be, akkor körmük szakadtáig ragaszkodnak hozzá, és minden problémát ugyanúgy akarnak megoldani. Jól ismerjük 2015 óta azt elvet, hogy ha az uniós elit megteremt, vagy legalábbis eszkalál egy problémát, akkor azt megpróbálja szétteríteni minden vétlen országra, végeredményben pedig az uniós állampolgárokra. Nem csoda, hogy Szerbia – mert még megteheti – következetesen elutasítja a szankciókat, és semmilyen brüsszeli követelésre nem hajlandó hurkot kötni a saját nyakára.

Az uniót nemcsak az ukrajnai háború küldte padlóra, hanem elsősorban a konfliktusra adott, saját reakciója. Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt hónapokban számtalanszor – így a legutóbbi rádióinterjúban is – rámutatott, hogy „a szankciós politika nemcsak, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hanem ellenkező hatást váltott ki, mint ahogyan azt tervezték”. „Azt gondolták, hogy a szankciós politika majd jobban fog fájni az oroszoknak, mint az európaiaknak. Ez nem így történt, nekünk fáj jobban. Azt gondolták, hogy a szankciós politika segítségével a háborút le lehet rövidíteni, mert Oroszország meggyengítésén keresztül hamar lehet sikert elérni. Ez sem vált be” – magyarázta.

Persze ne aggódjunk, a közveszélyes brüsszeli bürokratáknak erre is megvan a válaszuk. Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője épp a minap mondta, hogy a szankciók igenis működnek, csak még szükség van „stratégiai türelemre”. Na de mégis mennyire, Borrell úr? Konkrétan meg kell fagynunk az otthonainkban a télen, vagy az is elég, ha kihagyunk pár étkezést, mert nem futja bevásárlásra?

A szerdán bemutatott javaslat abszolút tévút, Brüsszel saját káros politikájának palástolása. A veszélyes ostobaság ráadásul gátlástalansággal társul, hiszen ezt a válságot is fel akarja használni arra az Európai Bizottság, hogy még több hatalmat ragadjon magához. Az uniós liberális elit – beleértve az olyan, hajdanán még jobbközépnek nevezhető politikusokat, mint Manfred Weber – hetek óta lebegteti a kötelező szolidaritás újabb tervét, párhuzamosan annak bizonygatásával, hogy végromlásba viszi az uniót a tagállami vétó intézménye, nemzeti szuverenitásunk egyik, még épen hagyott bástyája.

Az már igazán csak a hab a tortán, hogy Brüsszelben még meg is jutalmazzák mindezért magukat. Nagy visszhangot kapott az európai sajtóban, hogy a rekordinflációval összhangban növelik meg hatvanezer uniós bürokrata fizetését. Ursula von der Leyen elnök asszony jelenlegi, mintegy huszonkilencezer eurós havi fizetése – a pótlékokat nem számítva – harmincegyezer euró fölé emelkedhet. Kell még valamit mondanunk?

A szerző szerkesztő