Korompay Csilla

Vélemény és vita

Futóbolondok

álláspont

Mi a különbség politikai tekintetben Márki-Zay Péter és Baranyi Krisztina között? Csupán annyi, hogy Márki-Zay elveszítette a (legutóbbi) választást.

Ez a felelet arra a kérdésre is, lehet-e általános érvényű megállapítást levonni a baloldalra abból az amúgy speciális, döbbenetes helyzetből, ami Ferencvárosban kialakult: öntörvényű, szereptévesztésben lévő, híveinek szűk csoportja körében népszerűséget hajszoló, másokkal együttműködni képtelen, a médiában üzengető, vádaskodó polgármester és az önkormányzatot lassan romba döntő káosz.

Érdemes felidézni, hogy Baranyi Krisztina szintén egy előválasztást követően lett a baloldal jelöltje a IX. kerületben, az előválasztást ugyancsak a Magyar György által vezetett Civil Választási Bizottság bonyolította le, a választók öt százaléka vett részt rajta, és a Kétfarkú Kutya Párt, az LMP, valamint a helyi Kulcs Egyesület által indított Baranyi 72 százalékos győzelmet aratott a Momentum ifjú politikusa, Jancsó Andrea fölött, akit az MSZP és a Jobbik is támogatott. A DK közölte, majd a győztes mögé állnak be. És valóban, volt nagy összefogás, meg közös küzdelem a polgármester-választáson, de már a képviselő-testület alakuló ülésén látszott, hogy nem lesz éppen felhőtlen a viszony a polgármesterrel, ami nem csoda, hiszen korábban a szocialisták kerületi vezetőjét Baranyi korrupcióval vádolta, ők pedig elkeseredetten tiltakoztak a jelölése ellen, mondván, a személyisége miatt képtelenség vele dolgozni.

A lövészárkok gyorsan mélyültek, ám jött a járvány, a testületi ülések elmaradtak, így a ferencvárosiak kevéssé érzékelhették, milyen nagy a baj, csupán a polgármester diadalmas posztjait látták maszkosztogatásról és fertőtlenítésről. Ezalatt azonban Baranyi számtalan egyszemélyes döntést hozott, így például a médiacég ügyében is, a helyi lap főszerkesztőjévé pedig régi barátját, a Magyar Narancs-alapító Vágvölgyi B. Andrást tette meg. Bár lépten-nyomon a kiválasztás demokratikus jellegét hangoztatja, már a „független” zsűri is igencsak elfogult személyekből állt, s azóta kiderült, hogy öt nevet küldtek Baranyinak, és a polgármester döntött.

A Baranyi által jól kistafírozott „ferencvárosi szabad média” csillaga, a „9” magazin Vágvölgyi főszerkesztésével minden lett, csak nem helyi lap, a kerületi ügyekkel alig foglalkozott – igaz, sok fejlesztés, előrelépés nem is történt, amiről beszámolhattak volna –, főként a balliberális sajtó országos témáiról írtak, az olvasók egy részét biztosan eltaszító szélsőséges részrehajlással – a kormánypárti szavazókat habzó szájú tömegnek titulálva –, és gúnyos cikkekben ócsárolták a Fradit.

A drága, egyébként leginkább a józan észtől és egészséges aránytartástól „független” lapból végül már a helyi baloldalnak is elege lett, pontosabban úgy vélték, itt az ideje megszerezni a médiát a két év múlva esedékes választásokra készülve. Baranyi azonban nem adja egykönnyen Vágvölgyit cserébe a DK-s Kálmán Olga férjéért. A ferencvárosi médiaháború elhúzódhat, a polgármester megbuktatása viszont egyelőre kockázatos lenne a számukra, hiszen minden időközi választást kormánypártiak nyernek: a kerületi baloldal csapdában van.

De térjünk vissza az általános érvényű tanulsághoz! Noha a Baranyi-fanok nem alkotnak olyan szektát, mint Márki-Zay követői, és a messiástudatosság is másként mutatkozik meg a ferencvárosi polgármesternél, mint hódmezővásárhelyi kollégájánál, ám fanatikus hívei neki is vannak, maroknyi rajongótábora mellette áll mindenben, legyen szó akár keresztényellenes megnyilvánulásról vagy a magyargyűlölő attitűdről elhíresült ukrán nagykövettel való kebelbarátságról.

Egy város vezetéséhez azonban jóval több kellene, mint a fűkedvelő, kutyapárti alpolgármesterrel, Suzival szervezett akciók. A baloldal józanabbik része ezt előre látta, ám hiába jelezte, semmi nem számított, csak az áhított választási győzelem, amelynek érdekében odadobtak egy hatvanezres lélekszámú kerületet.

Ahogy odadobták volna az egész országot egy másik „futóbolondnak”.