Bogár László

Vélemény és vita

Olajháború

Globális háború örvényeiben vergődik a világ, és ennek a legfőbb következménye, hogy minden fegyverré válik, vagy legalábbis válhat egyetlen pillanat alatt. A legveszélyesebb fegyver persze az energia, hisz a nyugatias modernitás világa a technológiára, a technológia pedig az energiára épül. A modern ember nem is sejti, hogy az energetikai rendszer akár egészen rövid ideig tartó teljes leállása is láncreakció-szerű összeomláshoz vezethet, hisz energia nélkül például nincs vízellátás, nincs szállítás, tehát nincs élelem sem, de leállnak például a kórházak, az élet elemi szintű fenntartása is lehetetlenné válik, és mindez az elszabaduló indulatok önpusztító káoszába sodorhatja a világot. Nem kell tehát feltétlenül atomfegyverhez nyúlnia a sarokba szorított Oroszországnak ahhoz, hogy egy nukleáris csapáshoz hasonló ütést mérjen a Nyugatra. Márpedig képes lenne erre még akkor is, ha persze egy ilyen csapás számára is súlyos következményekkel járna. 

Ám az Ukrajna ellen indított háború is beláthatatlanul súlyos következményekkel jár, és ma még senki sem tudja, mekkora is lesz ez az „ár”, mégis sikerült kiprovokálni, noha az amerikai birodalmon kívül mindenki ellenérdekelt volt ebben a háborúban, és az ma is, és egyre mélyebbre nyomul ebbe a gyilkos zsákutcába. 

A globális energiaháború egy új és minden eddiginél fenyegetőbb frontvonalára hívta fel a figyelmet a J. P. Morgan, a világ egyik legnagyobb befektetési társasága. A G7-konferencián a Nyugat vezetői ugyanis deklarálták, hogy összehangolt erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az olajárak jelentősen csökkenjenek, mert a jelek szerint csak így lehet Oroszországot lehetetlen helyzetbe hozni. Ha sikerülne tehát ötven dollár alá szorítani a hordónkénti olajárat, ez igen súlyos helyzetbe hozná az orosz költségvetést, akár annyira, hogy ezzel a háború folytathatósága is megkérdőjeleződne. Legalábbis így vélekednek a G7-országok vezetői, élükön az amerikai elnökkel. A J. P. Morgan elemzői azonban másként látják mindezt, és ezt egy tanulmányban közzé is tették. 

A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy az Oroszország elleni szankciók, embargók eddig is hatástalanok voltak, pontosabban volt „hatásuk”, de ez a hatás leginkább azoknak ártott, akik ezeket az intézkedéseket az amerikai birodalom fegyelmező hatalmi nyomása alatt vergődve meghozták. Az elemzők evidenciaként kezelik, hogy Oroszország akár a negyvendolláros olajárat is képes tartósan elviselni, márpedig a jelenlegi, százdolláros szintről nem tűnik könnyű feladatnak a negyvendolláros árszint elérése. Ehhez például arra volna szükség, hogy az amerikai birodalom először is rávegye Szaúd-Arábiát arra, hogy ebben tökéletesen együttműködő legyen. Az amerikai elnök éppen ezért tesz látogatást a világ legfőbb olajhatalmába, mert próbálkozása eddig láthatólag nem járt sikerrel, a szaúdiak egyelőre éppen ellentétes stratégiát követnének. Ha ez „nem jön be”, nincs más lehetőség, mint hogy újra szívélyes viszony jöjjön létre egyfelől az amerikai birodalom, másfelől Irán, Venezuela és Líbia között. Ez utóbbinak ráadásul egy csapásra békés és biztonságos országgá is kellene válnia, ám ez, illetve az Iránnal és Venezuelával való kibékülés értelmezhetetlen. Így látják ezt a J. P. Morgan elemzői is, ám következtetéseikben három forgatókönyvet is felvázolnak, amelyek elég baljós módon jelzik, hogy mennyire veszélyes hellyé is kezd válni „szép új világunk”. 

Az első forgatókönyv csupán annyi, hogy Oroszország jókat derülve az amerikai birodalom és az általa vezérelt G7 erőlködésén, egyik pillanatról a másikra tíz százalékkal csökkentené exportját, amivel már képes lenne elérni, hogy tartósan százhúsz dollár közelében maradjon az olajár. A második forgatókönyv szerint azonban ennél sokkal erőteljesebb visszacsapás is elképzelhető, ha az oroszok harminc százalékkal csökkentik az olajexportjukat, és ebben az esetben akár a 190 dolláros olajár is elképzelhető lenne, ami reálértékben is minden idők legmagasabb olajára volna. Ám a J. P. Morgan itt sem áll meg („a J. P. Morgan előre megy, nem hátra”), és van egy harmadik típusú forgatókönyve is, amely szerint Oroszország felére csökkenti az olajexportját, amivel képes lenne olyan lökéshullámot elindítani, ami akár néhány hét alatt romba dönthetné az egész globális rendszert, hisz a világgazdaság legkényesebb eleméről van szó. 

A világ évente ötmilliárd tonna kőolajat fogyaszt el, és Oroszország ennek a gigantikus piacnak meghatározó szereplője. Ez a „megacunami” – ahogy a J. P. Morgan elemzői írják – akár 380 dolláros olajárat is képes lenne kiprovokálni, a „sztratoszférába” fellőve azokat, hiperinflációs örvényeket elindítva. Ez praktikusan Magyarország esetében nagyjából a háromezer forintos literenkénti benzinár létrejöttét valószínűsítené. Az elemzők úgy vélik, hogy ha ezt mondjuk, egy esetleg kifejezetten kemény télre, karácsony és január közepe közé időzítené Oroszország, az akár egy eddigi soha nem látott, sőt soha el sem képzelt katasztrófát idézne elő, ami romba döntené a Nyugatot. És ugyan elismerik, hogy mindez fél éven belül Oroszországot is lehetetlen helyzetbe hozná, de vajon a Nyugat látványos romba döntése nem érne meg ennyit az orosz eliteknek? Persze tegyük hozzá ehhez, hogy a J. P. Morgan a globális pénzhatalmi rendszer egyik legfontosabb eleme, így aligha hihető, hogy elemzése a „véletlen műve”, hisz „szép új világunkban” minden „csinálva” van. Szinte egészen biztos, hogy egy újabb globális provokációról van szó, de ahogy a háborút, úgy ezt a forgatókönyvet is sikerülhet „átvinni”.

(A szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Globális minimáladó

ĀA transznacionális tőke a hetvenes-nyolcvanas években olyan technológiákhoz jutott, amelyek lehetővé tették számára a globális terjeszkedést

Bogár László

Bogár László

Globális revanshatalom

ĀTragikomikus módon maga az Amerikai Egyesült Államok is egy bosszúsorozat „végterméke”