Leváltott ellenzék

Gyurcsány Orbán-fóbiája, persze, nem új keletű, ez elkíséri őt teljes bukásáig, ami nyilvánvalóan akkor fog majd megtörténni, ha tizenegy éve törvényen kívül működő pártja és pártalapítványa, vele együtt, végleg elbukik a politika vadászmezején, s kiszorul a parlamentből is.

Beszédes egyébként, hogy Gyurcsány háromszázhuszonkétezer követővel bíró közösségi oldala rajongótáborából öt nap alatt csupán tízezer lájk kísérte az említett bejegyzést. Ezenközben az ellenzéki térfélen szokatlan dolog történt, a hatpárti „moslékkoalíció” (copyright: Schiffer András, Puzsér Róbert stb...) egyik szereplője, Donáth Anna, a Momentum európai parlamenti képviselője és volt elnöke kritikus és önkritikus dolgozatot írt az ellenzék mai helyzetéről, gyászos szereplésük okairól, a jövő útjairól.

Okkal gondolhatnánk, hogy a parlamenti térfelet tekintve az ellenzék legerősebb pártjának vezére – aki leuralta a többi pártot, maga körül DK-tagozatokat alakítva a náciktól az ifjúságiig – megszólal majd, s véleményt formál mindarról, amit Donáth a jelenről s jövőről papírra vésett. Ráadásul a momentumos képviselő asszony arra jutott, hogy a hat, sőt Márki-Zay Péter csapatát is figyelembe véve hétszereplős ellenzéki összefogás egyáltalán nem életképes. Ez a ballib turmix a választási kampányban is képtelen volt egységes hangot, kommunikációt megütni, világos üzeneteket eljuttatni a választókhoz, s azóta a helyzet csak tovább romlott, a szereplők egymás torkának estek, a pártok szétesőben vannak. Az időközi választások előtt már a közös jelöltekben sem tudtak mindenütt megállapodni, s választóik többsége már nem is hisz abban, hogy a helyzet a mai ellenzékkel valaha is megváltozhat.

Nos, Donáth ennek tükrében arra a következtetésre jutott, hogy ki kell emelkednie egy domináns pártnak az ellenzéki oldalon, egy táborba rendezve a rendszerrel szemben álló pártokat, civil szervezeteket vagy épp a független polgármestereket. Ez eredményezne lényegesen hatékonyabb működést az ellenzéki térfélen, és magától értetődően teremtené meg a kormány alternatíváját – fejtegeti a momentumos. Gyurcsány és a DK-sok mély hallgatása, persze, lehet, hogy éppen annak szól, hogy Donáth Anna bírálata szerint választói szemmel nincs szükség a mai ellenzékre.

Ebben speciel teljes mértékben egyetértünk Donáth Annával. Még azt sem vitatnánk, hogy a negyedik kétharmad árnyékában az ellenzéknek saját léte és működése igazolásával is el kellene számolnia. Elsősorban saját választóiknak. Ez azonban nagyon nem akaródzik. Helyette marad a gyurcsányi blöff: Dobrevvel nyertünk volna. Miközben a válasz­tóik száma négy év alatt egymillióval csappant meg.

A vitairat készítője négy tényezőt sorol fel, amelyben az ellenzék elbukott: nem voltak képesek ellenőrizni és számon kérni a kormányzó hatalmat, nem tudtak politikai alternatívát felmutatni, a társadalom számára kiemelten fontos döntésekben részt venni és érdemi társadalmi hatást elérni saját választóik képviseletében. A plusz egy mindehhez: a hat-hét szereplős ellenzék széttöredezettsége miatt az összefogáshoz szükséges közös nevezőt csak az öncélú orbánozásban lelte meg.

Ha kritikával illethetjük az önkritikát, a legnagyobb akadály talán abban áll, amiről Donáth nem ír. Ebből a hatos- vagy hetesfogatból nem fog tudni senki kiemelkedni. Vannak pártok, amelyek azért nem, mert önmagukat köpték szemen, amikor Gyurcsánnyal összeálltak. A politikában ugyanis a métely ellen nincs orvosság.

(A szerző újságíró)