Bán Károly

Vélemény és vita

Üzentek Ferinek, Gerinek

A parlamenti választáson április 3-án történelmi vereséget szenvedett a Gyurcsány vezette balliberális oldal

álláspont

Ahogyan az LMP egykori elnöke, Schiffer András a helyzetet akkor értékelte, nem arról van szó, hogy Magyarországon ilyen sokan szeretik a narancsot, ahányan a kormánypártokra szavaztak (csaknem ötvennégy százalék), hanem hogy ennyien utálják a moslékot. Továbbá a politikában a kettő meg kettő nemhogy nem öt, hanem néha inkább csak egy. A kényszerházasságokból, amelyekből hiányzik az egymással szembeni lojalitás, a szolidaritás, ahol az identitás eltérő, és az egyetlen vízió az Orbán-fóbia, ritkán születik győzelem.

Mi több, az ilyen típusú álfúziók gyakran olyan csúnyán érnek véget, ahogy az a hatpárti összefogásban is történt: bűnbakállítással, a művészbejárón történő távozással, ahogyan azt az ismét megbukott Gyurcsány Ferenc és a vele lepaktáló jobbikos Jakab Parizeus Péter oly gyalázatos módon meg is tette. Mit lehet ezek után mondani most, szűk három hónappal az országos választást követően, amikor a múlt vasárnap megtartott időközi önkormányzati választásokon még az előzőnél is hatalmasabb ellenzéki vereségnek lehettünk tanúi?

A tizenkilenc település közül – amelyeken a pártok jelöltjei játszották a főszerepet – tizenhatban elsöprő győzelmet arattak a kormánypártok. Ez már inkább hajaz a háromnegyedre, mint a kétharmadra. Ez már nemcsak a Holdról látszik, hanem a naprendszer többi bolygójáról is a megsemmisülés csalhatatlan jeleként tűnik fel a Földön.

A liberális fővárosban a Belvárosban, Erzsébetvárosban és Józsefvárosban, no meg Szeged egyik patinás választókerületében például. Az ellenzéki pártok még a megszokott mantrát sem húzhatták elő a sublótból, a választási rendszer sajátosságaira, torzításaira hivatkozva, miszerint a szavazatoknak csupán a felével érték el a kormánypártok a kétharmados eredményt. Budapest V. kerületében például Nagy Gergő, a Fidesz–KDNP jelöltje a voksok hetvenegy százalékával aratott győzelmet, és rommá verték Józsefvárosban, a klubrádiós Pikó András körzetében is a baloldal jelöltjét. Ahogyan a győztes fogalmazott: „A helyiek megmutatták, hogy vissza szeretnék kapni Józsefvárost és nem a »Nyóckerben« kívánnak élni.”

Valójában a választópolgárok üzentek Gyurcsány Ferenc álnéptribunnak, Karácsony Gergely főpolgármesternek és Pikó András polgármesternek, hogy nem ilyen lovat akartak 2019-ben, amikor sok kerületben szavaztak bizalmat baloldali politikusoknak. Nem a lepusztított köztisztaságra, nem a nagyvárosi dugókra, nem az eszetlen méreteket öltő biciklisávfestésre, nem az újratermelődő hajléktalanproblémára, nem a várost politikai káderekkel elárasztó „humán erőforrásra”, nem a parkolási díjak brutális emelésére adtak megbízást, amikor a marsallbotot szavazataikkal a baloldali politikusok kezébe adták.

A főpolgármester téved, nem is kicsit, nagyot, amikor arról beszél, hogy az ellenzéki szavazók távolmaradásukkal büntették az ellenzéki pártokat azért a teljesítményért, amit április 3-a óta produkálnak. Nemcsak április 3. ugyanis az oka a csúfos kudarcnak, hanem a két és fél év is, amely kiállította a balliberális vezetésű kerületek bizonyítványát. Példának okáért a Niedermüller Péter vezette Erzsébetvárosban, ahol ugyancsak bucira verték az önkormányzat épületében bitcoinbányászat miatt áramlopáson ért DK-s politikus utódlására állított jelöltet.

A tanulság? A választókat moslékkal etető DK tagozatai, a Jobbik, az MSZP, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum megsemmisítése kijegecesedett. El lehet dobni az özvegyi fátyolt és kérni a tagfelvételt a Gyurcsány-pártba.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Liberálisék fuszeklije

ĀMost a vármegye meg az ispán miatt már megint kísért a múlt. Nem, nem úgy és nem az, amire libernyákék gondolnak és gondolnának

Bogár László

Bogár László

Globális minimáladó

ĀA transznacionális tőke a hetvenes-nyolcvanas években olyan technológiákhoz jutott, amelyek lehetővé tették számára a globális terjeszkedést