Csúcsról csúcsra

A végtelenszer lefényképezett politikusoknak jót tett a bajor Alpok mint háttér, jól is érezték magukat, és bár a feszültségek és véleménykülönbségek előjöttek, azért belefért egy kis gúnyolódás az orosz elnök kárára a kamerák előtt.

Miközben azonban a világ sorsát eldöntő nagyhatalmak vezetőiként pózoltak, a G7-es csúcs több résztvevője is aggodalommal tekintett hátországára.

Joe Biden amerikai elnök gyakran személy szerint is ingatag lábakon áll, országában pedig egyik megoldatlan válság rakódik a másikra. Robbanás közeli társadalmi feszültségek, elszabaduló benzinárak, tömeges bevándorlás – vagy most éppen az abortuszvita. A polgárháború lényegében már zajlik.

Emmanuel Macron francia elnököt újraválasztották ugyan áprilisban, az e havi törvényhozási választásokon azonban elvesztette abszolút többségét a nemzetgyűlésben.

Az Olaf Scholz német kancellárt nyomasztó problémákkal tele van a német sajtó, a mostani csúcstalálkozó kapcsán is számos cikk szólt arról, hogy Elmauban talán világhatalomnak tűnik Németország, de a háttérben sokasodnak a problémái, nő a káosz. A német kormány egyébként saját magának is csinálja a bajt. Sajtóhírek szerint a kormány integrációs offenzívával akar reagálni az illegális bevándorlásra, gyorsítva adnának tartózkodási engedélyt elutasított menedékkérőknek, és integrációs kurzusokra küldenének olyanokat, akiket még ugyan nem utasítottak el, de semmi esélyük a sikerre.

Több baloldali vagy zöldpárti vezetésű tartomány is elégedett a tervvel, a jobbközép bajor kormány már kevésbé. Joachim Hermann bajor belügyminiszter szerint a terv veszélyes, mert csak újabb illegális migránsokat vonz az országba, ráadásul további terheket ró az egyébként is nehézségekkel küszködő szociális ellátórendszerre. Szász kollégája, Armin Schuster sem érti, miért akarja Berlin a feje tetejére állítani az egész eddigi rendszert és annak törekvéseit. Miért akar Németországban tartani olyanokat, akik nem jogosultak menedékre, vagy nem is foglalkoztak azzal évekig, hogy helyzetüket rendezzék, és a munkaerőpiacon sem jelentek meg.

Nem nagyon kellene csodálkoznunk azon, hogy a német balliberális kormány önsorsrontó, veszélyes és értelmetlen javaslatokkal áll elő, hiszen Európában most ez a trend. Az Európai Unió folyamatosan szankciókon töri a fejét, abban bízva, hogy bár az eddigiekkel nem értek el áttörést, a következő már biztosan a csodafegyver lesz. Mostanáig egyik sem bizonyult annak, ráadásul egymást érik az olyan szankciós javaslatok, amelyek lényegesen többet ártanak az Európai Uniónak, mint Oroszországnak.

Pedig a célnak nem ennek kellene lennie. Igaz, amikor az energiáról van szó, felmerülhet bennünk, hogy az intézkedések nem is a háborút hivatottak megállítani, hanem előre akarnak mozdítani egy agendát, amit a konfliktus okozta elkerülhetetlen áldozatvállalásra hivatkozva lehet lenyeletni az európaiakkal. Ne feledjük, már a háború előtt is arra törekedtek, hogy egekbe szökő energiaárakkal érjék el a kitűzött klímacélokat.

A ma kezdődő madridi NATO-csúcs résztvevőinek óriási a felelősségük. A magyar miniszterelnök világos állásponttal érkezik a találkozóra: Magyarország azonnali tűzszünetet és békét akar.

Nem újabb szankciókra van szükség, nem a háborúba kell belesodródni, hanem a békéért dolgozni. Fentebb említett kollégáival ellentétben Orbán Viktor erősebb hátországgal tárgyalhat. A legfrissebb, kétharmados vagy még fölényesebb fideszes győzelmek alig párnaposak.

(A szerző főmunkatárs)