Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Hideg veríték

Számos kérdésre feleletet kaptunk a választás óta eltelt bő két hónap alatt az egyesült (majd újra osztódni induló) baloldali ellenzékkel kapcsolatban

álláspont

A vereség félrelibbentette az összefogás gondosan simogatott fátylát, s ami mögötte megmutatkozott, az visszafelé is átírja nemcsak a kormánypártok eleve szkeptikus szavazóinak véleményét ennek a képződménynek és az ezt alkotó pártoknak az alkalmasságáról az ország vezetésére, de a határozott preferenciával nem rendelkezőkét, sőt azt gyanítom, a nem egészen vakhitű, egyébként az ellenzékkel szimpatizálókét is.

Annak leírására, amit ebben a rövid időintervallumban látni lehetett, a káosz csupán egy közelítő megnevezés, közel sem tudja érzékeltetni azt az értetlenséggel, tehetetlenséggel, elvtelenséggel, árulással és kisszerű haszonszerző játszmákkal átszőtt univerzumot, amit ma az ellenzék világaként azonosíthatunk. Ha külön-külön vesszük szemügyre a baloldal pártjait, azt láthatjuk, a Jobbik parizerrel meg krumplival hercigeskedő, mára lemondott elnöke Chuck Jones animációs filmjének a szereplőjét, Willyt, a prérifarkast idézi, aki hatalmas lendülettel túlfutott a hegyoldalon kanyarodó úton, s amikor a zuhanás előtti pillanatban tudatosult benne, nemcsak arra jött rá, hogy a választók nem követték, hanem arra is, a semmibe hullik alá.

A magyar politikába a tagadással berobbanó, a minden előző gyakorlattal és szereplővel szakítást hirdető, majd engedelmesen a posztkommunista Gyurcsány-párt ölébe simuló Momentumnak, úgy tűnik, a belépője marad a legemlékezetesebb nyoma, mára elérte kiterjedése végső határát. A három napon belüli letartóztatásokat meg Felcsúton monstre pert ígérő radikalizmus is fékezett habzású lázadássá csendesedett – nem megyünk be a parlamentbe, nem teszünk esküt, aztán bemegyünk, teszünk esküt, de kijövünk, csak az alakuló ülésen nem veszünk részt etc. Nem úgy mint a tűzeszű Hadházy Ákos, a vidéki játszó- és piacterek és térkövek nagy magyar számbavevője, aki nem tett esküt az alakuló ülésen, igaz, nyomban utána már nagyon tett volna, s most éppen fájlalja, hogy nem kap időpontot, hiányzik neki a képviselői juttatás, és szeretné, ha a választók összeadnák neki.

Az LMP mintha nem is létezne, hacsak annyiban nem, hogy Ungár Péter megoldotta az energiaellátás problémáját, az MSZP tisztújítására készülve a hírek szerint nem tapossák egymást az társelnökségre aspirálók. Van még a Párbeszéd, ez a választáson önállóan sosem induló csudaformáció, amiről az embernek az jut eszébe, ha rossz modorból, hisztériaközeli kiabálásból és permanens tehetetlenségből lehetne nagy pártot építeni, akkor a főpolgármesternek a mérete közelítené a Sagittarius A-ját.

Egyedül a bukott miniszterelnök pártja stabil, ott nincsenek kérdések, fel sem vetődik a elvesztett választás utáni felelősség kérdése, „stabil és nagy” a tagság bizalma Gyurcsány Ferencben. (Hányszor olvastam, hogy a Fidesz antidemokratikus párt, mert mindig Orbán Viktort választják elnöknek. Itt valahogy ez sosem vetődik fel.)

Ő pedig megy is előre, mint a gép, újabb és újabb blődséggel vonja magára a figyelmet, most éppen a „törvénytelen a kormány” szlogennel próbálja meg támadni a kormánytöbbség identitását, aminek nyilván nincsen semmi értelme, de magára húzza a figyelmet, s közben lassan bedarálhatja az ellenzéki összefogás pártjait.

Azzal kezdtem, sok kérdésre választ kaptunk két hónap alatt. Egyre nem. Mihez kezdtek volna, ha netán megnyerik a választást? És lehet, jobb is ez így. Mert amire a történésekből következtetni lehet, attól kiveri az embert a hideg veríték.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Arról, hogy nem mindegy, mit olvasunk

Ā„A könyvek úgy hatottak rám, mint a tanítómesterek, mint a próféták és mint a nők” – írja Szabó Lőrinc a Könyvek és emberek az életemben című esszéjében

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Európa elbolondítása

ĀCsak a vak nem látja, hogy fortélyos elnyomásban élünk. Új, embertelen, természetidegen elképzelések, ideológiák születtek