Nagy Ervin

Vélemény és vita

Trianon: jobbról a centrumba

Ma Trianon megítélése – ha mondható ilyen – a helyére billent. A seb fáj, a heget a nemzet testén begyógyítani nem lehet, de az összetartozás erősítése gyógyírként szolgál

A magyar társadalom jobbratolódott, ma már egyre kevésbé számít igazodási pontnak a baloldal, lassan senki sem akar megfelelni az utódpárt örököseinek és az utóvédharcot folytató, trónfosztott balliberális „elit” akaratának. Szűnőben van a kulturális kényszerűség, megbicsaklott a hazai támaszték, már csak a nyugati hátszél tolja előre az internacionalista politikát. Ha a trianoni békediktátummal kapcsolatos kollektív emlékezetet, ha a határon túli magyarokhoz való viszonyt, ha a gyermekvédelmi törvényt vagy a családtámogatást nézzük, akkor jól láthatóan szélesedik az Orbán-kormány mögötti konszenzus. Ma Trianon megítélése – ha mondható ilyen – a helyére billent. A seb fáj, a heget a nemzet testén begyógyítani nem lehet, de az összetartozás erősítése gyógyírként szolgál. A múlt megváltoztathatatlan, de a jövő most íródik.

Mégis akad, aki ellene megy, aki magyart magyarral szembefordít, aki – ha már nincs más eszköze – viszályt szít, akár a Nemzeti Összetartozás Napján is. Az MSZP nemzeti közöny politikáját és az SZDSZ gyűlöletörökségét összegyúrva felvállaló Demokratikus Koalíció, Niedermüller Péter; s ami talán meglepő, ugyanakkor ijesztőbb is egyben, hogy az újgenerációs Momentum „üdvöskéje”, Fekete-Győr András fontosabbnak tartja az ukrán önrendelkezést a határon túl élő magyaroknál.

Biztató ugyanakkor, hogy a Momentum csak része, nem az egésze a fiatal generációnak. Sőt nem is a legélesebb kés abban a bizonyos fiókban…

Vannak olyan politikai célok, melyek húsz évvel ezelőtt még „csupán” a jobboldal politikai krédójába fértek bele, urambocsá’ „fasiszta” béklyót kaptak, ma viszont már átnyúlnak a politikai törésvonalak felett, és egyre elfogadottabbak. Ilyen a trianoni igazságtalansághoz való viszonyunk és ilyen az elszakított országrészeken élő magyarokkal való erős összetartozás érzése.

Nincs kisebbségi komplexus, nincs aggodalom vagy óvatoskodás, egyre erősebben hatja át a magyarságot a „merjünk nagyok lenni” Széchenyi-tézis.

Sokat változott a politikai kultúra 2010 óta. A második Orbán-kormány megalakulása előtt elfogadott nemzeti együttműködés programjában a miniszterelnök kijelentette: a nemzeti ügyek kormánya a határon túl élő magyarságot is részévé teszi a nemzeti együttműködés rendszerének. Ez így is lett.

A szimbolikus emléknap mellett a kettős állampolgárság intézménye, az ehhez kapcsolódó szavazati jog, az óvodák, az iskolák és a templomok építése, a határon túli magyarok autonómiatörekvései­nek támogatása és a kulturális–gazdasági összekapcsolódás kormányzati erősítése mind-mind gyakorlati megvalósulása a bátor nemzetpolitikának.

Persze ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy minden politikai párt elfogadná a társadalom többségének akaratát, sőt vannak, amelyek kifejezetten a nemzeti ügyeket igyekeznek kikezdeni, és vannak továbbra is olyanok, amelyek a „nemzeti közöny” és gyűlöletpolitikájukkal továbbra is magyart magyar ellen akarnak fordítani, de a nemzet immunrendszere egyre erősebb.

Ma a Demokratikus Koalíció és a Momentum a legellenségesebb a határon túli magyarokkal. Előbbi elvenné a szavazati jogukat, utóbbi pedig – egészen példa nélküli módon – a határon túli magyar identitású pártok ellen kampányolt többször, Erdélyben és a Felvidéken is. A Jobbik követi Gyurcsány Ferencet, Jakab Péter többször szólalt fel a határon túl élő magyarok szavazati joga ellen, ami száznyolcvan fokos fordulat. A Párbeszéd virtigli globalista médiapártként viselkedik, az MSZP pedig máig nem tudta lemosni magáról a 2004-ben elkövetett bűnt. Nem is nagyon tesz ennek érdekében semmit sem.

Ami biztató, hogy a magyar nemzet nagy része ma már képes megvédeni magát a nemzetrontó balliberális politika támadásaitól. Ma már egyre inkább a „centrumpolitika” részévé vált a nemzeti összetartozás politikája.

(A szerző a XXI. Század Intézet elemzője)

Kapcsolódó írásaink

G. Fehér Péter

G. Fehér Péter

Csak a látszat

ĀNehezen lehetne azt állítani, hogy az Európai Unió nem önveszélyes. Brüsszelben már a hetedik Oroszország-ellenes szankciós csomag összeállításán dolgoznak, miközben már az előző büntetőintézkedések meghozatala is nyögvenyelősen ment