Háborgás és hőbörgés

Az Európai Unió egységének érdekében. Ebben külön fejezetet és figyelmet kapnának az orosz kutyák. Az orosz kutyákat ugyanis, a fekete terriert, az orosz agarat, a kaukázusi juhászt, a szamojédet, a szibériai huskyt, a furcsa nevű bolonkát, no meg főképp a moszkvai őrkutyát és a szibériai lajkát, amennyiben Európában élnek, csakis európai mintára lehetne megnyírni. A kutyákat tudniillik – ezt kívánja a modern és előítélet nélküli, szabad gondolkodás – éppúgy meg kell büntetni, mint a szerte a világban fellépő orosz művészeket, akik nem írtak alá saját hazájukat elítélő nyilatkozatot, amelyben megbélyegzik és elhatárolódnak az orosz–ukrán háborútól.

S mert a kutyák egyelőre nem tudnak írásos nyilatkozatot tenni, kézenfekvő, hogy őket egyennyíratkozásra kell kötelezni. Egy nagy cél érdekében! Jelszavaink: Egyenlő fazonokat követelünk! Európai mintára! Az unió egysége nem sérülhet! Le az orosz kutyákkal! Csak egyszerre ugathatnak az ebek! (Különben nem kapnak semmit estére.) Egyes buzgó és örökös véleménynyilvánítási kényszerben szenvedők pedig már odáig mennének el, hogy egyenesen az orosz kutyafajtákat tiltanák be.

Nos, nem tudjuk még, hogy német, osztrák, francia, netán horvát kutyafazon lesz-e a kötelező nyírási verdikt, de nyilván hamarosan demokratikus vita kezdődik róla. Épp úgy és épp oly erőszakosan, mint a magyarországi benzinárakról, az orosz embargóról, a fegyverszállításokkal kapcsolatos döntésekről, a genderelmélet oktatásáról, az egyházi személyek viselkedéséről és mindenről, amit a józan ész cseppet sem tartana vitatémának.

A friss műbalhé ugye azért tört ki, mert Magyarország úgy véli, hogy az általa meghatározott benzinár nem jár mindenkinek, aki a határainkon túlról érkezik. Nekik többet kell fizetniük, ha nálunk tankolnak, mint a magyaroknak, miként saját országukban is többet fizetnek. Magyarán a valóban drágán vett üzemanyagot a kormány által meghatározott áron csak a magyar fogyasztónak szánják, a benzinturizmust ez idő tájt nem óhajtja támogatni a magyar kormány. Nemigen érti az ember, hogy az unió egyes országait miért döbbentette meg az intézkedés, miért nyilatkozgattak sértődötten és felháborodottan, diszkriminációt emlegetve? Senki sem tiltotta meg nekik, hogy kövessék a magyar mintát az uniós vitafórumokon, és kiharcolják maguknak mindazt, ami a normálisnak mondható élet feltétele.

És nem csak kőolaj- és gázfronton.

Különleges, mondhatni drámai helyzet van szerte a világban.

A különleges helyzet különleges intézkedéseket kíván, ezt elég könnyű belátni. A Nyugat ostoba ajánlatait a spórolásra (a fő éceszgéber Timmermans úr) nyugodtan sorolhatjuk a vicc kategóriába. A magyar intézkedéseket viszont azonnal támadják, nyilván mert nem nekik jutott eszükbe. Horvát szomszédjaink kormányfője például kötelességszegésnek minősítette az intézkedést, ki érti, milyen logika mentén, hiszen például a sonka sem ugyanazon az áron vásárolható meg az összes európai országban. Az osztrákok egyenesen benzinkárosultaknak nevezték el azon osztrákokat, akik ha Magyarországra jönnek, és tankolnak, mélyebbre kell, hogy a zsebükbe nyúljanak, mint a magyaroknak. (Jelzem, a zsebük is már ősidők óta nagyobb, mélyebb és jobban tele van.)

Szóval különleges időket élünk. S nem értjük, mi köze van bárkinek is ahhoz, aki nem magyar és nem Magyarországon él, hogy bármilyen jóléti intézkedést kifogásoljon. Tehát azt nehezményezze, hogy valaki ad a saját állampolgárainak, és nem azt, ha elvesz. Megjegyezzük, volt idő, amikor szabadon lehetett a magyarokat, a magyar gazdaságot padlóra küldeni. A rablóprivatizáció időszakára gondolok. Akkor valahogy elfelejtettek kifogást emelni a rablók ellen és károsultnak nevezni a valóban megkárosított magyarokat, hiába háborogtunk.

A vádakra – amelyeket már megszoktunk – néhány ténnyel válaszolnék. Hidegkúton, ahol élek, a pár éve felépült uszodába a kerület lakosai olcsóbban mehetnek be, mint akik máshonnét jönnek. Vajon – nyugati mintára és uniós parancsra – hamarosan megfenyítik majd azokat, akik ezt a diszkriminatív döntést hozták? Londonban, a Tate Gallery, az ottani szépművészeti múzeum az angol állampolgárságú tanároknak ad különböző kedvezményeket. Bécsben az Albertina Múzeum is jelentős árengedményeket ad egyes látogatóknak, akik persze osztrákok, nem külföldiek. Sydney operaháza, a távoli Ausztráliában igencsak szép összeggel támogatja a jegyvásárló diákokat és a nyugdíjasokat. Aláhúzandó: az ausztrál diákokat és az ausztrál nyugdíjasokat.

Nem is tudom, miért jutott most eszembe, hogy a kutya ugat, a karaván meg halad.

(A szerző újságíró)