Rémisztő pöcegödör

A brüsszeli kollaboráns, a Soros-féle NGO-k uniós támogatásáért akár élete feláldozására is kész egykori DK-s európai parlamenti képviselő, aki korábban például rémisztő képződményeknek nevezte a fehér, keresztény heteroszexuálisokat, most, a nemzeti gyásznapon azt találta mondani: Trianonnak köszönhetik a határon túli magyarok, hogy számukra megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához való tartozás, a jobb élet, a jövő reménye. Niedermüller Péter szerint tehát áldhatják a trianoni döntést külhoni testvéreink, mert így jobban élnek, mint mi, az anyaország kilencvenháromezer négyzetkilométeren rekedt magyarjai. Niedermüller a tömeges és súlyos kritikák ellenére még tegnap sem értette, miért szólították őt fel lemondásra.

Nekünk, illetve őseinknek a trianoni békediktátum értelmében az ország területének megmaradó egyharmadán kellett és kell boldogulnunk. A DK-s szerint napjainkra nem jutott más, csak Orbán hazugságokra épülő politikája, olcsó és ostoba nacionalista demagógia és mindent eluraló korrupció. A külhoni magyarok kettős állampolgárságát megtagadó, azzal a mai napig is hadakozó (Anti)Demokratikus Koalíció korábbi alelnöke kvázi azzal érvel, majd’ hárommillió magyar immár negyedszerre saját gyarmati sorsára szavazott azzal, hogy kétharmadhoz segítette saját elnyomóit.

Tulajdonképpen Niedermüller logikája alapján nem is érthető, hogy ő maga miért maradt itt velünk, szerencsétlenekkel, hiszen főnöke, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején már távozásra buzdított: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” Azt sem értjük, miért nem választotta Niedermüller elvtárs már korábban Ceausescu Romániájának nemzetiségi vívmányait, a falurombolásokat, magyarveréseket, ne adj’ Isten, a Securitate kényeztetéseit, hisz a lehetőség a keleti tömbben is adott volt a szabadság választására.

Niedermüller még Gyurcsányt is leleplezte, a huszonhárommillió román érkezésével történő fenyegetőzés csak egy nagy blöff volt, amivel a bukás felé haladó miniszterelnök a külhoni magyarok kettős állampolgárságáról döntő népszavazás előtt előhozakodott. Azért tehette ezt, ami miatt most az erdélyi magyarok és az itt rekedtek a világhálón ezerszámra visszaüzentek Niedermüllernek: „Kedves péter (sic!) ön az emberiség pöcegödre.”

Ő egy azon globalista „képződmények” sorában, akik a magyarságot idegen érdekek mentén bármikor, bárkinek elárulják. Akik bármikor bárkinek gyűlölettel tudnak beszélni mindenről, ami magyar, ami piros-fehér-zöld. Akiknek tényleg csak „térkép e táj”, akiknek nem jelent semmit országunk megcsonkítása, külhonba szakadt magyarjainak fájdalma, szenvedésük és évszázados megaláztatásaik sem. Ahogyan egy kommentelő fogalmazott, Niedermüller nem veszi észre, hogy az ország legnagyobb tragédiájának emléknapján a cipőjét törli azokba, akiknek veszteség Trianon szégyene határon innen és túl.

„De túl minden bún, minden szenvedésen, / Önérzetünket nem feledve mégsem, / Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, / Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt. / Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: / Viselni sorsunk, ahogy meg van írva; / Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, / Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, / Féltőn borulni minden magyar rögre, / S hozzátapadni örökkön-örökre! ”
(Sajó Sándor: Magyarnak lenni, 1919)

(A szerző újságíró)