Próféciák

Nem tudom, van-e arra bizonyíték, hogy a világ eddig ismert próféciái, jövendölései hány százalékban bizonyultak igaznak. Csak azt tudom és tapasztalom, hogy napjainkban – éppúgy, mint valamikor hajdanán – számos hitelesnek gondolt vagy éppen hiteltelen ember bocsátkozik jóslatokba, akár a közeljövő eseményeit, akár a távolabbi jövő történéseit illetően. Szibilla, Nostradamus és számos más, régen élt ezoterikus jövőbe látó elbújhat a mai jövendőmondók hada mögött. Manapság kis európai világunkban leginkább az orosz–ukrán háborúsággal kapcsolatban hangzanak el vagy olvashatók szinte mindennap jövőt jósló elképzelések, amelyek igazát maga a jövő fogja eldönteni.

A jelenben ezek a próféciák legfeljebb arra jók, hogy reményt adhatnak a jóslatokban hívők számára, már ha szempontjukból pozitív a jóslás, avagy éppen elkeseríthetik őket. Ugyanakkor nem tagadható, hogy volt már a történelemben – s ma is van – olyan ember, aki meglehetősen pontosan látta-látja, mit hoznak az emberiség előtt álló hónapok és évek. Hogy mindehhez született tehetség, rendkívüli műveltség kell, nem vitatható. Azt is megfigyelhettük, hogy a jóstehetségeket bizonyos időpontok különösen ösztönzik arra, hogy a jövőbe lássanak. Ilyen volt például az ezredforduló, a 2000. évi millennium.

Se szeri, se száma az akkoriban keletkezett, pontosabban az ezredforduló által megihletett jövendöléseknek, amelyekből néhányat azért is érdemes felidézni, mert huszonkét esztendő távlatából már el tudjuk dönteni, volt-e látnoki képessége a magát látnoknak vélő számos jövendőmondónak. Akik egyébként kissé hasonlítanak a politológusokhoz. Legalább is abban, hogy mint ők, többnyire szakosodnak. A politológusok országokra, ki német szakértő, ki francia vagy éppen orosz, a jövendőmondó próféták egyik csoportja pedig a természeti katasztrófák valamelyikét tartja a világ végéhez vezető út okozójának, mások meg az isteni akaratot, más szóval az Isten általi büntetés okait kutatják annak érdekében, hogy meglássák a jövőt.

Nos, idézzünk fel néhányat ezekből a próféciákból, amelyek – a jövendőmondók szerint – akár napjainkban is bekövetkezhetnek. Az Ótestamentum jövendöléseiből nem idézek, s Szent János apokalipsziséből sem, ezeket bárki kezébe veheti. Azt már valószínű kevesebben ismerik, hogy egy neves japán professzor a bolygók bizonyos helyzetéhez kapcsolódó dátumok közül 1999. augusztus 18. napját nevezte meg olyan napnak, amely aggodalomra adhat okot. Ugyanis nagymérvű környezetpusztítás fenyeget minket, amelynek oka az energia-, és az élelmiszerkészletek miatti konfliktus. Mit mondjunk, napjainkból visszatekintve nem járt messze az igazságtól.

Aztán könyvek sokasága bizonyítja, hogy se szeri se száma sincs a Krisztus második eljövetelének pontos idejét megjósolni próbáló írásoknak sem, éppúgy, mint ahogy a világ végét pontosan meghatározó próféciáknak sincs. Ez utóbbiak egyike, az 1500-as években élő, bizonyos Trithemius apát, aki 2233 tájékára tette ezt az időpontot. Volna tehát még 211 évünk itt e földön, legalább is szerinte, de azt azért tegyük hozzá, a jövendőmondók között ez idő tájt nem ismerünk olyat, aki azt jósolná, hogy hamarosan béke és boldogság szállna a világunkra. A közeljövő ugyanis nem éppen ezt ígéri.

Hogy egy friss értesülést is megosszak a kedves olvasóval, az egyik televíziós külpolitikai műsorból arról értesülhettünk, hogy az ukrajnai gazdasági-politikai csőd ellenére egyes fontos beosztású ukrán vezetőknek az áldatlan állapotok ellenére arra is futotta energiájából, hogy megfenyegessen bennünket, magyarokat, mondván, hogy figyelnek Magyarországra, és a háború után megkapjuk mindazt, ami nekünk jár. Aligha Kárpátaljára gondolt a tisztelt jövendőmondó.

No, de vissza a próféciákhoz! A jövőbe látók jelentős hányada bizonyíthatóan művelt, okos ember volt, s valószínű, ma is az. Az volt Stephen Skinner is, akinek a könyvéből fentebb idéztem a különféle korokból és személyektől származó jóslatokat. Ő számos könyvet írt már az okkult tudományokról, és valamennyi írásában figyelmeztetett arra, amire a zseniális Szepes Mária is mindig felhívta tanítványai, barátai és olvasói figyelmét. Nevezetesen, hogy bár negatív, esetleg a világ végének idejét megjelölő jövendölések elég szép számmal jelentek már meg a történelem folyamán, a baljóslatoknak van, azaz lehet pozitív hatásuk is.

Mégpedig az, hogy a magukat jövőbe látóknak valló emberek által megjósolt világvége, annak könyörtelenül közelgő határideje felrázhatja az embereket a „tespedés béklyóiból”. Magyarán ráébredhetnek arra, hogy bár nem mindig hisszük el a próféciákat, miszerint közeleg a vég, de olykor talán helyesebb volna, ha úgy cselekednénk, mintha tényleg közvetlenül fenyegetné világunkat a totális megsemmisülés. S akkor haladéktalanul megtennénk azokat a lépéseket, amelyeket egy jobb, gyűlölet és kapzsiság nélküli világ és az élet feltétlen tisztelete kíván, és amelyeknek bizony naponta fordítunk hátat.

(A szerző újságíró)