Nagy Ervin

Vélemény és vita

Jobbik, game over!

Ameddig a pénz kitart, addig Jakab Péter is, de a játék ezen a ponton véget ért. Innen nem fog a Jobbik felállni, nem tud a vereség után maradt romok alól kimászni

Lehet még a parlamentben hangoskodni, krumplival és száraztésztával lázítani, a közösségi oldalakon jól odamondogatni, de nincs tovább. Jakab Péterrel vagy nélküle, Potocskánéval vagy sem, teljesen mindegy már, a Jobbik ideje lejárt.

Szervezeti stabilitás, vezetői kvalitás és politikai vízió – e három tényező határozza meg egy párt állapotát. Ami viszont mindennél fontosabb, az a megkülönböztethetőség kérdése. Ha egy párt politikai teljesítménye nulla, mondanivalója nincs, vagy nem tér el a többitől, akkor annak vége van.

A Jobbik helyzete ezek szerint siralmas, a tagság menekül, a szavazók már rég elfordultak, csoda, hogy egyáltalán még van valami.

Ami maradt, az belesimult a baloldalba, nem csupán szövetségi politikájában, hanem mondanivalóját tekintve is politikai oldalt váltott. Ugyanaz a nóta: Európai Ügyészség, euró bevezetése, uniós minimálbér és így tovább, minden, ami a globalisták számára fontos. (Szürreális, hogy ezeket pont az a Z. Kárpát Dániel mondja ki, aki húsz éve még, az EU-tanázia című könyvében hazaárulásnak tartotta az uniós csatlakozást.) Jakab Páter pedig beállt az uniós hivataloknál árulkodók hosszú sorába, éppen Gyurcsányék mögé, ami – őszintén valljuk meg – elképesztően gusztustalan. És persze kontraproduktív.

Most, hogy a hatpárti összefogás szilánkokra tört, a Jobbik nem találja hangját, sem pedig helyét. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben egymásnak esnek a pénzre és a fogyatkozó pozíciókra ácsingózók.

Mindenesetre van abban valami hátborzongatóan ijesztő, amikor Potocskáné Kőrösi Anita meg akarja puccsolni Jakab Pétert!

És most nem az egyéni kvalitásokról, a képességről, a tehetségről vagy a politikusi erényekről kell beszélnünk, hanem arról
a rémisztő jelenségről, amikor egy többszöri kontraszelekción átesett párt megmaradt tagsága marakodik a koncon. Ami nem is olyan jelentéktelen összeg. Több mint évi nyolcszázmillió forint feletti rendelkezés, másfél millió forintos képviselői illetmény, ami bizottságokkal és más tisztségekkel együtt akár két és fél milliós havi bért jelent, nem elhanyagolható tét. Nem is beszélve a lakhatási és egyéb költségtérítésekről. Ezért érdemes lehet egymásnak feszülni.

Mert ne legyünk naivak! Már rég nem a politikai cselekvőképesség visszanyerése a Jobbik politikusainak célja, hanem a pénz és a pozíció. Vélhetően Potocskáné is ezért rágott be. Most puccsra készül, fellázította azokat az elnökségi tagokat, akik szintén kipottyantak a parlamentből, akiknek nem jutott elég falat a szegényes, de még húsos koncból. És mi erre Jakab Péter válasza? Kiteregeti a szennyest, nyilvánosságra hoz valamit az elnökhelyettes gyerekének dominikai tanulmányútjáról, majd kezdeményezi kizárását.

Ennyit ér a lojalitás, ennyit ér a bajtársiasság!

A Jobbik kívülről nem látszik, belülről rohad, jelene nincs, csak néhány jelentéktelen politikus fut a pénze után. De mi van a választókkal? Mi van a szimpatizánsokkal, hol vannak a jobbikosok?

A jobbikosok, köszönik szépen, jól vannak. Nem ők változtak meg, hanem a Jobbik. Tragikusan. Véglegesen.
Innen tényleg nincs már visszaút. ­

(A szerző a XXI. Század Intézet elemzője)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A hű csatlós

ĀFricska. Olybá tűnik, Vágó István lassan ébredezik a totális bukás utáni sokkból