Győztes csata

Mark Rutte holland kormányfő például az első tárgyalási nap éjszakáján hangsúlyosan úgy fogalmazott újságírói kérdésre: nem arról van szó, hogy Orbán Viktor győzött, hanem arról, hogy van igazság abban, amit Magyarország mond. Konkrétan arra gondolt, hogy valós problémára világít rá a magyar kormányfő, amikor azt mondja, a tengeri kijárattal nem rendelkező országoknak Közép-Európában nincs más esélyük, mint a kőolajvezetékek, ha pedig eredeti formájában megvalósítják az Európai Bizottság olajembargós javaslatát, akkor a magyar – sőt, távolról sem csak a magyar – gazdaság földbe áll.

Ez egy teljesen nyilvánvaló fizikai realitás, Rutte és mások csak azért csodálkoznak rá ennek az igazságtartalmára, mert a liberális heccmédia és a keményvonalas embargópárti politikusok heves putyinozásukkal már teljesen kiforgatták a jogos magyar érdekérvényesítést.

Hát jó reggelt, Rutte úr! A magyar érdekérvényesítés lényege éppen az, hogy a magyar érdeket védjük, nem az oroszt vagy bármilyen mást. Sőt, Orbán Viktor kiállásának más tagállamok is örülhettek, akkor is, ha saját vezetőik csak óvatosan, ímmel-ámmal, sűrűn körbetekingetve mertek megszólalni ebben a vitában.

A tanácskozás első napjáról távozva kénytelenek voltak azok is pozitívan nyilatkozni, akik sokkal durvább szankciókat akartak, és már a hatodik csomag elfogadása előtt is a hetedik csomagról álmodnak.

Embargó végül is lett, még ha nem is úgy, ahogy többen szerették volna, de mégse mehetnek haza azzal, hogy kudarcot vallottak ők személyesen, nem is beszélve az uniós intézményekről. Ursula von der Leyen bizottsági elnök például egészen biztosan nem tartozik a győztesek közé, hiszen megmutatkozott, mi történik akkor, ha a tagállamokkal való alapos egyeztetés nélkül tesz javaslatot egy ilyen súlyos lépésre, mint az olajembargó.

Orbán Viktor a csúcstalálkozó előtt ezt el is magyarázta az értetlenkedő külföldi sajtónak: a versailles-i csúcson Brüsszel vállalást tett arra, hogy az energia ügyében alapos egyeztetés nélkül nem tesz javaslatot, most mégis megtette. Az első öt szankciós csomagnál belefért az, hogy előbb döntenek, és aztán próbálják a következményeket kezelni, de az energia ennél súlyosabb kérdés.

Itt Magyarországnak valóban meg kellett vetnie a lábát, mert az unió ezerrel robogott egy nagyon veszélyes irányba. Anélkül ráadásul, hogy érdemben foglalkozott volna saját döntései hatásával. Például azzal, hogy a szankciók úgy általában véve nem igazán működnek, főleg nem egy Oroszország súlyú országgal szemben.

Már eddig is rengeteget ártottunk saját magunknak Brüsszel vezetésével, de a teljes katasztrófa előtt azért be kellett húzni a vészféket. Még a brit liberális The Guardian is kifakadt a napokban: a lap egyik írása szerint a szankciók többet ártanak, mint használnak, az orosz csapatokat nem űzik ki Ukrajnából, ellenben világszerte rengeteg szenvedést, élelmiszerhiányt és magas energiaárakat okoznak. A hülyének is megéri, hát még az Európai Uniónak.

Ha már a győzelemről beszélünk, nem szabad amellett sem elmenni, hogy Magyarország csatát nyert, de a háborúnak nincs vége. Az Ukrajnában zajlónak sem, de abból szerencsére a magyar diplomáciának köszönhetően sikerül kimaradni. Az Európai Unió saját maga ellen vívott háborújából viszont sajnos nem lehetséges. Még sok csata előtt áll a kormány.

(A szerző főmunkatárs)