Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Dialektika

Ötvenöt mérföld (88 km) óránként – ennyire csökkent a sebességhatár az amerikai autóutakon 1974-ben

álláspont

Az intézkedést nem közlekedésbiztonsági megfontolásból hozták, hanem azért, hogy az 1973-as olajválságot követően az ország csökkentse a felhasznált üzemanyag mennyiségét. Nem csak az Egyesült Államok volt kénytelen a takarékosság útját keresni ekkor, majd az 1979-es második válságot követően még fokozottabban. Franciaországban nőtt az igény az atomerőművek iránt, és elindult a TGV, a világ második leggyorsabb, elektromos hajtású szupervonata. Olaszországban a televíziók hétvégén délutántól késő estig tartó show-műsorokat sugároztak, hogy a családoknak ne legyen kedvük autóba ülni, és leruccanni a tengerhez.

Japánban a Toyota 1982-es áttörése az autóipar forradalmát indította el, amelynek lényege, hogy a benzinfalókat fel lehet váltani erős, kényelmes, tetszetős, ám alacsony fogyasztású járművekkel. Budapest pedig a második válságnak köszönheti a troli fennmaradását, amelyet néhány évvel korábban a közlekedési vállalat már buszokra szándékozott cserélni. Ezek olyan vívmányok, amelyek máig velünk élnek, ezek tükrében talán azt is mondhatnánk, hogy a válságok fejlődést kényszerítettek ki. Ha így volna, nem ülnénk most egy újabb válság közepén.

Egy 2007-ben megjelent újságcikk visszaemlékezéseket gyűjtött össze a hajdani magyar válságkezelésről. A hazai fordulat a hetvenes évek végén kezdődött, amikor Marjai Józsefet a külügyből áthelyezték a nemzetközi gazdaság területére. A visszaemlékezők szerint olyan hatalmi centralizációt hozott létre, amilyet „Kun Bélánál láthattunk utoljára”. Ráadásul az akkori értékek szerint unortodox módszerekkel igyekezett stabilizálni a gazdaságot: Moszkva nemtetszése ellenére beléptette Magyarországot az IMF-be és a Világbankba. Magyarán megkezdte annak teljes eladósítását.

Pontosan ismeri ezeket a tényeket a magyar baloldal is, mégis azonnal megtámadta a kormány döntését, amelynek értelmében Magyarország más utat választ: a válság kezelése érdekében igényt tart a nagyvállalatok extraprofitjának egy részére. Orbán Viktor úgy fogalmazott, a kormány el-várja, hogy azok segítsék az embereket, akik a háborús helyzetből komoly gazdasági haszonra tettek és tesznek szert. A csütörtöki Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arról is tájékoztatott, hogy melyik ágazattól hány milliárdot vonnak el a rezsicsökkentés védelme érdekében. Beszédes az adat, amelyet a Századvég adott közre legfrissebb közvélemény-kutatásának eredményében: a magyarok 79 százaléka támogatja, hogy a kormány kivesse a tárgyalt különadót.

Hollik István, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozott, az, hogy Gyurcsány Ferenc és politikai közössége reflexből kritizálta az újabb kormányzati intézkedéseket, nem csak egy gyors politikai reflexió volt. Szerinte ez a kör „ott folytatja, ahol abbahagyta”, a gyurcsányi politikának egyik célkitűzése a rezsicsökkentés felszámolása.

Ha a baloldali kritikákban volna bármi konstruktív, talán érdemes volna elgondolkodni rajtuk, így azonban újra csak az derül ki, mennyire alapvető tulajdonsága a balos gondolkodásnak, amit ők dialektikának neveznek. Sztálin így ír erről: „A dialektika azt mondja, hogy a világon nincs semmi örökkévaló, hogy (…) változik az igazságosság fogalma, változik maga az igazság.”

Jó dolog ilyesmiben hinni, hiszen az ember sohasem csalódhat, ha az igazság mindig úgy változik, ahogy ő akarja. Vagy ahogy Besenyő Pista bácsi mondja népszerű monológjában: „Annyiszor van igazam, akárhányszor csak akarom, nem? De. Na ugye, máris igazam van, nem? De. Ez már kettő…”

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Petrin László

Petrin László

Lucifer misszionáriusai

ĀA baloldali politikusok fölcsaptak Lucifer misszionáriusainak. Mondjuk, ez nem is lehet meglepő a számunkra, hiszen Márki-Zay Péter a kampánya során egyértelművé tette, ő akár az ördöggel is cimborál választási sikere érdekében