Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Élményfestés

Kétperces

Duzzadt benne a kreatív energia. J. Károly ezt nemcsak onnan vette észre, hogy május van, hanem arra figyelt föl, hogy hiányzik valami az életéből, és ezt a hiányt egy olyan hasznos tevékenységgel lehetne megszüntetni, amely maradandó eredménnyel végződik. Ezt ugyan korábban is megállapította, viszont eddig még eszébe sem jutott, hogy például barkácsoljon. A pincén hatan osztoznak, oda be se fér, nem beszélve a rothadt krumpli és hagyma szagáról.

A május állítólag jót tesz a tesztoszteronnak, ám azt egyesek csak a verbális vagy fizikai agresszióval tudják levezetni, különösképpen tőlünk keletre és nyugatra, de hogy ne menjen messzire, még a saját lépcsőházában is, ahol az egyik köztudottan nagyon liberális bolsevik, még az átkeresztelkedett nácikkal is rokonszenvező lakó egy, az új kormányt illető szexuális tartalmú szöveget festett a falra. Az említett jelzőket J. Károly ugyan nem tudta jól értelmezni, mert fölfedezett köztük némi ellentmondást, de nem lepődött meg, mert mostanában az egész világot az ellentmondások jellemzik, mint például a magunk újraalkotása helyett a kollektív öngyilkosság, beleértve ebbe a globális idiotizmust, az eddig ismeretlen jogokra alapozott diktatúrát és a transzatlanti transzneműséget is.

Egyszóval J. Károly nem igazán irigyelte magát, hogy ilyen világban él, viszont a májussal még kezdeni kellene valamit, hogy ne múljék el hiába. A tízórai kávé mellett meg is fogja osztani elgondolását a büfés Eszterrel, és azt is megkérdezi tőle, hogy mi a véleménye az élményfestésről. Előző nap ugyanis figyelmes lett egy hirdetésre, hazafelé menet ezt olvasta egy vitrinben: „Garantáljuk, hogy három óra alatt elkészíted életed mesterművét. Profi instruktoraink mindenben segítenek, hogy alkotásod tökéletes legyen.”

Egyszer már J. Károly is vásárolt egy festményt, amelyről nem tudta, hány óra alatt készült el, viszont a csótányok szerettek a festett virágok között időzni, és erről a szokásukról nem voltak hajlandók lemondani.

A büfés Eszter helyeselte, hogy J. Károly kreativitásra szeretné fordítani májusi tesztoszteronját, és mutatta, hogy a falon lévő kép a tigrisről szintén egy élményfestés eredménye. Figyelmeztette azonban a férfit, hogy a hirdetések nem teljesen fedik a valóságot. Ha ilyeneket olvas, hogy „a művész ott él benned, tapasztalatra sincs szükséged, csak legyél nyitott, és hagyd, hogy elragadjon az alkotás öröme” – nos, ez önmagában mind igaz lehet, de a dolog ennél kicsit bonyolultabb. „Én inkább terápiának tartanám – mondta Eszter –, az alkotás örömében rá fog jönni, hogy olyan sok csodálatos dolgot rejteget az élet, amiről az emberek nem képesek tudomást venni.” Hozzátette azt is, hogy a mintát ugyan előre megkapják, de hát valamilyen mintára mindig szükségünk van, hogy utána jó döntéseket tudjunk hozni. Az pedig már rajtunk múlik, hogy követjük-e vagy eltérünk tőle.

J. Károly ezen eltöprengett, és amikor megjegyezte, hogy talán mégis kipróbálja, a nő fölajánlotta neki, hogy szívesen elkíséri, úgyis tervezte, hogy festene egy nyulat is a tigrissel szembe.

J. Károlynak már az élményfestés gondolatától is jókedve kerekedett, és örömében azt mondta, hogy ő nem tigrist vagy nyulat szeretne festeni, hanem Eszterről egy képet. A nő sokat sejtetően elmosolyodott, kissé áthajolt a pulton, majd ezt súgta a férfi fülébe: „Kedves Károly, az nem olyan egyszerű, mint a hirdetésben. Ahhoz már tapasztalatra is szükség van.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Csak füst, semmi láng

ĀA minap igen érdekes cikkre hívták fel a figyelmemet. Figyelmeztettek rá, hogy egy szakdolgozat hosszúságú magyarázkodásról van szó, de érdemes végigolvasni, mert roppant szórakoztató olvasmány az ellenzéki szerencsétlenkedésről

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Mocskolódások kora

ĀA világban megbomlott a rend, és ez ragadós. Visszaállítani csak társadalmi összefogással lehetne, de láthatóan erre nemigen van hajlandóság, tehát tenni kellene valamit