Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Fotel

Kétperces

Abban a pillanatban, ahogy belehuppant, föl is ugrott a fotelből. J. Károly fájdalmasan tapogatta hátsó felét, és miután majdnem csúnyát mondott, elkezdte keresni a tűt. Úgy érezte ugyanis, mintha egy gombostű szúrta volna meg. Óvatosan nyomkodta a kárpitot, nem vágyott arra, hogy a tenyerét is megsértse. Tűt nem talált, a tapintásból viszont úgy tűnt, hogy széttört benne az egyik rugó.

A fotelt majdnem harminc éve használta, mióta ebbe a lakásba költözött, de korát tekintve ennél sokkal idősebb, mert még a nagyszüleié volt. Igazi antik darab! És ez azt is jelenti, hogy a megjavíttatása tetemes összegbe fog kerülni. Ez pedig azzal jár, hogy egyelőre nem tud restaurátorhoz fordulni, és új fotelt sem tud venni. Talán egy használt bútorokkal kereskedő boltot kellene fölkeresnie, de nem tetszett neki az ötlet, mert azt már kiülte más, és biztosan kényelmetlen lenne.

Nagy szomorúságában J. Károly kiment a városszéli hegyoldalba. Itt szokott friss levegőt szívni, és itt szokott vigasztalódni. Évekkel korábban talált egy tisztást, ahol kevesen jártak. Időközben mások is rátaláltak a helyre, ezért most már többen jártak arra. Azonban még így is jóval kevesebben, mint az utcákon vagy a parkokban.

A tisztás közepén ott volt egy fotel. Majdnem pontos mása volt az övének, csak nem barna volt aranyszálakkal, hanem szürke színű, ezüsttel. J. Károly beleült, éppen az ő fenekéhez szabták.

Az üléskárpit még langyos volt. Mivel a nap nem sütött oda, valószínűleg nem sokkal előtte ült benne valaki. A karfák nem voltak makulátlanok, úgy tűnt, hogy a galambok is szeretnek időzni rajta. J. Károly letakarta néhány papír zsebkendővel, úgy pihentette rajta két kezét, és elnézett a bárányfelhős messziségbe.

Vajon ki szokott ülni a fotelben? – merengett. Milyen ember? Ő is magányos, vagy csak különc? Hajléktalan? Miért lett az? Miért hagyta el a felesége, miért veszítette el a munkáját? Lassan már zsongani kezdett a feje.

J. Károly az utóbbi egy hétben rendszeresen sötétedéskor érkezett haza, a hivatalból ugyanis egyenesen a hegyoldalba buszozott, és egy fél órát ott ült a fotelben. Az egyik délután azonban valaki már elfoglalta a helyét. Eszébe jutott, hogy talán az, akivel foteltestvérek lettek. A férfi háttal ült neki, mozdulatlanul, fejét kicsit oldalra billentette. J. Károly is utánozta a mozdulatot, eddig még nem gondolt rá, hogy kipróbáljon különböző nézőpontokat.s

Előbb nem akart odamenni, hiszen ő sem szerette volna, ha megzavarják üldögélés közben. Merengeni is csak nyugodt lelkiállapotban lehet. De a férfi tíz perce nem mozdul, biztosan elaludt. Szólni kellene, nehogy megfázzon. Amúgy meg szeretett volna ő is ott ülni egy kicsit.

J. Károly megérintette a férfi vállát, mire a test előrecsuklott. Az ismeretlen halott volt. Mikor a rendőrök és a halottszállítók végeztek, J. Károly úgy döntött, legközelebb inkább otthon marad, és megjavíttatja a saját foteljét.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Brém-Nagy Ferenc

Brém-Nagy Ferenc

Ha vége van

ĀOnoda Hiroonak hívták azt a japán alhadnagyot, aki maroknyi katonájával még azután is tovább vívta háborúját a Fülöp-szigetek Lubang nevű szigetén, hogy Japán fegyverletételével véget ért a második világháború

Lóránt Károly

Lóránt Károly

A neokonok és a háttérhatalom

ĀMost, az Európai Unió jövőjéről szóló vita pillanatnyi lezárásakor különösen fontos lenne, ha volna saját, részletesen kidolgozott elképzelésünk Európa jövőjéről