Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Szokások

Kétperces

Egy idő óta folyton az egyén szabadságát emlegetik, így J. Károlynak föl sem tűnt, hogy akik erre hivatkoznak, éppen az ő szabadságát akarják magukba harácsolni, mert nem elég nekik a sajátjuk. Azt megértette, hogy olyan rendkívüli helyzetekben, mint amilyen a járvány vagy a háború, korlátozni kell a szabadságot, a járvány viszont elfáradt egy kicsit, hogy átadja a helyét és az erejét a háborúnak.

Igen ám, de J. Károly saját magán kívül nem áll háborúban senkivel, és ezen a jövőben sem kíván változtatni. Illetve csak félig, értve ez alatt saját magát. Már a büfés Eszter is figyelmeztette rá, hogy „Károly, maga a szokások rabja”, ezért titokban elhatározta, hogy megpróbál néhány szokásán változtatni. Azért csak titokban, mert ha nem sikerül, akkor nem kell szégyenkeznie.

Először azzal kezdi, hogy felír mindent, amit naponta tesz, hogy világosan lássa a kiindulási helyzetet, aztán a könnyebbnek tűnő változásokat vezeti be, hogy már az elején legyen valamilyen sikerélménye. Például amikor felébred, nem a kávéval kezdi, hanem megiszik egy pohár vizet, aztán néhány percet tornázik. És a három barna nyakkendője mellé vásárol egy vidámabbat, de a rózsaszínű kizárva, mert attól irtózik. Meg fehér ingben fog járni, legalább kétszer egy héten. Azt ugyan nehezebb tisztítani, mint a khaki színűt, öröm azonban az ürömben, hogy errefelé egyelőre még nem tiltják be a forró vízzel való mosást.

J. Károly egy hét elteltével többoldalas listát állított össze arról, milyen változásokra lenne szüksége ahhoz, hogy ne legyen rabja a szokásainak.

Amikor azonban végiggondolta az egészet, hirtelen szorongani kezdett. Nem sejtette az okát, még Karcsi, a teknőse sem vetett biztató pillantásokat felé, sőt egyáltalán nem érdekelte, hogy milyen J. Károly lelkiállapota, ezért neki magának kellett valamilyen magyarázatfélét találnia a szorongásra. Érezte, hogy ez a szorongás most minden másnál jobban korlátozza a szabadságát.

Meg is találta a magyarázatot, és rögtön kettőt.

Egyrészt már annyira megszokott mindent, hogy ez biztonságot jelentett számára, és a biztonságát semmilyen áron nem szerette volna föladni. Vágyott ugyan rá, hogy egy reggel egy új J. Károly nézzen vissza a tükörből, de lehet, hogy nem ismerte volna meg magát, és nem akart egy idegennel együtt élni.

Másrészt azon morfondírozott, hogy ha történetesen új elemeket vezet be az életébe, azok egyszer ugyanúgy szokásokká válnak, mint a mostaniak, és akkor hiába ez a változás, mert megint csak a szokásainak a rabja lesz.

J. Károly úgy döntött, egyelőre nem fog megváltozni, legfeljebb igyekszik a változó világhoz alkalmazkodni. Azt azonban kikötötte, hogy csak addig megy el, amíg reggelente a saját arca néz vissza rá a tükörből.

(A szerző irodalomtörténész)  

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Hogy készül a makaróni?

ĀFricska. A legendás anekdota szerint egy derék talján takarékoskodni akart, ezért fogott egy hosszú levegőt, és körbe vette tésztával

Boros Imre

Boros Imre

Sorsunk harmadszor lesz német kezekben?

ĀAz orosz-ukrán háborúskodás megértéséhez mélyre szükséges merülni az európai történelemben, legalább a magántulajdonként alapított Bank of England 1694-es üzletkezdéséig