Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Baloldal holtponton

álláspont

Egy Szőke András-idézet jutott eszembe, amelyik pontosan leírja a magyar baloldali ellenzék jelenlegi állapotát: „A mogyorók kevesen vannak, egy kicsit elkéstek, van közöttük olyan, aki nem tudja, jókor érkeztek-e, jót csinálnak-e, jól választották-e egymást, s hogy mi lesz ennek a jövője.” Annyival lehetne kiegészíteni, politikusaik közben azért cifra verbális mutatványokat adnak elő, amelyekről igazából nem lehet eldönteni, mulattatni akarják-e azokkal a támogatóikat, vagy elégtételt akarnak-e venni a választópolgárok nem rájuk szavazó részén, netán éppen fordítva. De akár így, akár úgy, az elmúlt hetekben rajzolódott ki a maga teljességében, mennyire alkalmatlan (volt) ez a társaság nemcsak az ország vezetésére, de a legtöbbjük komolyan vehető politikusnak is.

Ha beszédesen hülye megnyilvánulásokat keres az ember, hát van miből szemezgetnie a választás óta eltelt időben, finoman fogalmazva is a bőség zavarával küszködik.

Itt van mindjárt elsőnek Hadházy Ákos. A tévedés nagyobb kockázata nélkül kijelenthető, Zugló megválasztott képviselőjét bizonyosan nem az eszéért szeretik azok, akik úgy vannak vele. Már az is elég elgondolkodtató, hogy józanabb kollégáival ellentétben, akik az eredmény ismeretében levonták a nem túl bonyolult következtetést, hogy meddőnek bizonyult az úgynevezett kormányzati lopás permanens szajkózása, nem rezonált rá a magyarok többsége, a honatya váltig ragaszkodik hozzá, mondván, de igen, csak hát az a baj, a mondandó nem jutott el az emberekhez.

Nem tudom, hol kellett élnie annak, aki az elmúlt tizenkét évben nem hallotta még a magyar baloldalnak ezt az üzenetét, az biztos, hogy nem ebben az országban, de ahogyan a híreket elnézem, nem is ezen a földrészen. Ám Hadházy Ákos tud ennél különbet is. Egy vitában azt bírta mondani, ő elcsalt választásnak értékeli az április 3-i voksolást. Elhiszem, hogy frusztráló lehet a választók döntése, különösen, ha győzelem esetére már felkérték az embert tárca nélküli miniszternek, megajánlották neki egy hivatal vezetését, százötven munkatársat és évi tízmilliárd forintot, lett volna kivel és miből tüzetesen számbavenni falusi játszóterek térköveit.

Szóval indokolható a csalódottság, ám ettől még egy politikusnak a munkaeszközei a szavak. Közel sem (lenne) mindegy, hogy mit és hogyan mond. Az „elcsalt választás” terminus nem az egyéni nyelvhasználat része, különösen nem egy politikus szájából. Egy választás akkor elcsalt, ha azt elcsalták. Április 3-án húszezer baloldali önkéntes és az EBESZ meglehetősen népes kontingense figyelte éberen, hogy ne történhessen meg. Nem is történt. A vereség, a vereség feldolgozása hozzátartozik a versenyhez, aki nem képes rá, az maximum a saját buborékját hizlalhatja.

Azt mondta Fekete-Győr András az első parlamenti munkanapon, el kell ismerni az elmúlt tizenkét év eredményeit, azt, hogy történtek fontos beruházások, létesültek munkahelyek stb. Mi a manó, gondolhatta az egyszerű hírfogyasztó, még a végén bekúszik némi méltányosság a magyar baloldalnak az elmúlt bő harminc évben erre példát nemigen szolgáltató gyakorlatába, hisz az az ifjú ember mond ilyet, aki nem túl régen három napon belüli letartóztatásokat és monstre pert ígért Felcsúton. De mindenki hamar megnyugodhatott, a Momentum nem túl sikeres elnöke kijelentette, mindez EU-s pénzből történt. Abból, amit az egyesült, mára szétesni látszó baloldali ellenzék szerint elloptak. Ha csak úgy nem!

Tizenkét éve visszatérő felvetés, hogy baj van Magyarországon a demokráciával. Bizonyos aspektusból van ennek alapja: ilyen teljesítményre képes ellenzékkel a világ bármely országában baj lenne vele.

(A szerző lapszerkesztő)  

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Szokások

ĀEgy idő óta folyton az egyén szabadságát emlegetik, így J. Károlynak föl sem tűnt, hogy akik erre hivatkoznak, éppen az ő szabadságát akarják magukba harácsolni, mert nem elég nekik a sajátjuk

Boros Imre

Boros Imre

Sorsunk harmadszor lesz német kezekben?

ĀAz orosz-ukrán háborúskodás megértéséhez mélyre szükséges merülni az európai történelemben, legalább a magántulajdonként alapított Bank of England 1694-es üzletkezdéséig