A világ balekja

Nehéz tehetetlen düh nélkül beszélni az Európai Bizottság új szankciós javaslatáról. A hatodik csomag ugyanis olyan szintjeire jutott el az önsorsrontásnak és a káros butaságnak, hogy az már tényleg vérlázító.

Létezik egy alternatív valóság a nyugati politikai gondolkodásban, amelyben a szankciók működnek. Furcsa valóság persze ez, hiszen némi ellentmondás azért lehet abban, hogy ha a szankciók működnek, akkor miért törjük a fejünket már a hatodik (!) csomagon, és miért nem ért véget a háború az előző öttől. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szankciók többnyire nem működnek, ez az általános igazság, bár persze vannak kivételek. A büntetőintézkedések lehetnek hatékonyak, ha a kezdeményező helyesen lövi be a súlycsoportot, mert egy egyébként is elszigetelt, kis országot könnyebben lehet megszorongatni, mint a világ egyik legnagyobb gazdaságát.

Okkal feltételezhetjük, hogy az ukrajnai háborút megelőző években Moszkvában számba vették előre, milyen szankciók juthatnak a brüsszeli bürokrácia eszébe, meddig hajlandó az EU reálisan elmenni, és ezt Oroszország miként tudja kivédeni. A legtöbb szakértő arról beszél, az orosz gazdaság felkészült arra, hogy akár évekig ilyen mostoha körülmények között működjön.

Erre Brüsszelben kitalálnak egy olyan intézkedést, amit Oroszország meg tud kerülni, minket viszont azonnal totálisan a padlóra küld. Ez az olaj- és gázembargó elvetemült ötlete. Pontosítunk, túlzás talán, hogy Brüsszelben találták ki. Európa leválasztása az orosz energiáról ugyanis leginkább amerikai érdek, és persze az ukrán kormány is agresszívan követeli, szokás szerint ügyet sem vetve a realitásokra.

Józan ésszel tökéletesen érthetetlen, miért akarja az Euró-pai Unió elsősorban saját magát büntetni ahelyett, aki ellen a szankciók szólnak. Nem minden ország mer hangosan ellentmondani, várják, hátha más vállalja magára ezt a szerepet, de a legtöbben bíznak benne, hogy nem valósul meg a terv. Az uniós országokra ugyanis hosszú évekre szóló, óriási kiadások várnak, ha megállapodnak az embargóról. Nemcsak, hogy végtelenül káros az ötlet, de nagyjából értelmetlen is, hiszen a háború most zajlik, az embargó pedig legfeljebb jövőre lépne életbe, de akkor se mindenhol. Ezt az ellentmondást fogalmazta meg Orbán Viktor miniszterelnök is legutóbb a rádióban: „Érdemes elgondolkodni, hogy van-e értelme egy ekkora költséggel járó átalakításnak, ami négy-öt év múlva tud csak működni, miközben a háború az oka az egésznek, és a háború pedig most van.”

Magyarország felelősen ebbe a helyzetben nem tehet mást, minthogy sziklaszilárdan beleáll a vitába. Orbán Viktor a már említett interjúban azt mondta: „Az nem megy, hogy le se ejtenek bennünket, és a magyar érdekek átgondolása nélkül terjesztenek elő a korábbi megállapodásokkal ellentétes javaslatokat.” Ezt nem hagyhatjuk, mert az Európai Uniónak nem erről kellene szólnia.

Együttműködésről, szuverenitásról, az olyan sokat emlegetett szolidaritásról már inkább. Nem arról, hogy együtt ugranánk a kútba a semmiért és leoroszbérencezzük, akinek ez nem tetszik. Nem lehet hisztérikusan, ideológiából politizálni egy ilyen helyzetben. Az Európai Unió a világ balekja, ha így padlóra küldi saját magát. Már Washingtonból is jelezték, hogy sok lesz ez, pedig ott aztán valóban más érdekeket néznek. Térjünk már végre észhez, kedves Európai Unió!

(A szerző főmunkatárs)