Hazug szabadság, szabad hazugság

Adhattam volna azt a címet is ennek az írásnak, hogy Őrült hazugok vagy hazug őrültek, sajnos mindkét jelzős szerkezet igaz lenne. Úgy élünk, hogy szabadságot hazudunk, mert hazudni szabad, sőt szinte kötelező, hiszen következménye nincs. Őrültek kiabálhatják tele a világot hagymázos elméleteikkel és azzal a céllal, hogy normálisnak hazudják azt, ami nem normális, hanem velejéig beteg, ember- és életellenes. S ami a nagyobb baj, hogy mindezt ránk akarják erőltetni. Számos tény bizonyítja, hogy meglehetősen gyakran sikerül is nekik. Sorolni a példákat csak azért nincs értelme, mert nem naponta, hanem percenként érnek el bennünket az agyament, értéktelen, ostoba hírek, köztük számos ellenőrizhetetlen eredetű, „hála” az internetes világnak. Szabad utat kapott az őrület és a hazugság, és ezt az állítást bizony nehéz cáfolni.

Sokan mondják, írják már régóta szerte a világban, hogy egy új világ küszöbén állunk. Formálódóban van valamiféle új világrend, amelynek részletei homályban vannak. A gondosan őrzött homályból azért néha felsejlik valami: Bilderberg fedőnéven tartott, titkos tanácskozásokról érkeznek hírek, titokzatos vírusok újabb megjelenéséről beszélő, úgymond szakemberek nyilatkozgatnak rendszeresen, az emberek munkáját feleslegessé tevő robotok elterjedése a munkanélküliség rémével fenyeget, a migráns-áradat ész nélküli támogatása sem éppen biztató, mint ahogy a világ népességének jelentős csökkentésére kidolgozott, ördögi tervek sem. S akkor a vég nélküli háborúságokról meg még számtalan olyan jelről nem is beszéltünk, amelyek mindegyike egy formálódó jövő üzenetét hordozza, de ez a jövő semmi jót nem ígér, legfeljebb csak a mindennapos hazugságok és őrültségek normális embereket tönkretevő uralmát. Mert szabad a hazugság, és hazug a szabadság ígérete.

A világban tudomásunk szerint sokszor terjedtek el már világvégét vagy nagy változásokat jósoló elméletek. A maják például nem a világ végét jósolták meg hajdanán, hanem azt mondták – ez maja naptárakból derült ki –, hogy a 2012. esztendő egy több ezer éves időszak végét és egy új korszak kezdetét jelenti világunkban. Szakemberekre bíznám, hogy azt a tíz évvel ezelőtti időszakot korszakváltásnak, egy korszakváltás kezdetének hívhatjuk-e vagy sem. Ám az tagadhatatlan, hogy a világ rálépett egy járhatatlan útra. Nem gondolnám, hogy sorolnom kellene a jeleket. Itt vannak velünk. Háborúságok, éhínségek, természeti katasztrófák – magyarán súlyos emberi vétségek – képében.

Gyermekkorom rémes és nem felejthető emléke, hogy a levágott fejű pulyka még jó néhány kört futott az udvaron, mielőtt kilehelte a lelkét. Ilyesmit művel mostanság az emberiség. Nem tudja vagy nem akarja tudni, hogy azok a körök, amelyeket fut, már semmire sem jók, az a létforma, amit él és amit folytathatónak vél, már nem folytatható tovább. A bölcs maják talán már réges-régen tudták, hogy eljön majd egy korszak, amikor rá kell ébredni, ez így nem mehet tovább. Nos, hogy ki, mire jött rá mostanság, nem tudhatom.

Azt meg főképp nem, mit gondol arról, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón, a Földön tovább papolhatunk-e növekedésről, eltitkolhatjuk-e a túlnépesedés valódi gondját, hazudozhatunk-e politikai korrektségnek álcázva lényeges társadalmi problémákról, demokráciának nevezhetünk-e álságos, erőpolitikán alapuló berendezkedéseket, és kapzsi bankárokról gondolhatjuk-e azt, hogy náluk van a bölcsek köve. S fontos kérdés az is, hogy tényleg el kell-e tűrnünk, hogy az abnormális, az életellenes, az aberrált az a normális? Hogy egy bolond nem százat, hanem milliárdokat csinál?

Nos, ezek a kérdések, ezek a gondolatok azért jutottak eszembe, mert véletlenül kezembe akadt az a tíz esztendeje „pihentetett” maja naptár. A fiókból került elő. S lám, igazat szólt, tényleg tagadhatatlanul új korszak kezdődött az elmúlt években. Őrült, abnormális korszak. Amikor akár egyetlen megbolydult ország magával ránthat mindenkit a mélybe. Amikor egyetlen ország a világ urának nevezheti ki magát. Amikor nem számít az adott szó. Amikor az ördögi pénzhatalom játékának van kiszolgáltatva az emberiség. Amikor önző, kapzsi, csőlátású, félbolond provokátor emberek a világ vezetői. Akik mélységes hitetlenségükben azt hiszik, hogy megúszhatják a végvonaglást.

Ám voltak, vannak és remélem, lesznek is, akik tudják és hiszik, vagy hiszik, mert tudják, hogy a világ felett őrködik a rend, ami nem az őrültek és a kapzsi, csőlátásúak rendje. S tudják azt is, hogy eljön egyszer az igazság pillanata. Lehet, hogy ezt a fordulatot nevezték a maják korszakváltásnak. Vélhetően ők pontosan tudták, az anyagi növekedés helyett a szellemi növekedésre kell tenni a hangsúlyt. S azt is tudhatták, lerázza magáról előbb-utóbb a Föld azt, aki nem tiszteli az összes életformát a bolygón. A szikláét, a rovarokét, a madarakét, az állatokét, a növényekét. Meg persze az emberét is. A másik emberét. Ez a rend és ez a törvény. Az isteni törvény. Amelyet ember nem szeghet meg büntetlenül. Ez a maja jövendölés végszava.

(A szerző újságíró)