Kő András

Vélemény és vita

Plakátok és jelszavak

A történet a hetvenes évek elejéhez fűződik. A televízió egyenes adásban közvetítette a Hősök teréről a május elsejei felvonulást

A riporter egymás után szólaltatta meg a különböző társadalmi osztályok képviselőit, akik elmondták, honnan érkeztek, és mennyire tetszik nekik, amit látnak. A megszólalók kérhettek is valamilyen műsorszámot, amelyet aztán lejátszottak a stúdióból.

A riporter egy idős parasztembertől tudakolta: tetszenek-e neki a lovak, amelyek éppen a főtribün előtt masíroztak. A bácsi megtekerte a bajuszát, és keresetlen szavakkal a következőt válaszolta: „Tetszenek, tetszenek, de megvallom őszintén, Horthy idejében szebbek voltak!” A szerkesztőknek elállt a lélegzetük, és a következő pillanatban – a riporter kommentárja nélkül – elvették a képet és a hangot a térről, hogy aztán jelentést írjanak a történtekről.

Ha-ha-ha, veszélyes dolog volt a pártállami időkben az őszinteség. Nehéz volt őszintének lenni egy olyan világban, ahol a hazugság szerves része volt mindennapi életünknek, a rendszernek.

Hollós Korvin Lajos ekképpen kezdte versét, amelyet az ünnep szült: „Pattantsd ki piros szirmodat /napok virága te, / zsendülj fel bimbós virradat, / leheld szét illatod, szabad / szép május elseje!” Milyen könnyen leíratott és kimondatott a szabadság szó, miközben az ország állampolgára nem volt szabad. Nálunk is beigazolódott, hogy akik elfojtották a szabadságot, a törvény és a rend nevében tették. A félelem és a szabadság ugyanis kölcsönösen kizáró tényező.

A május elseje a munka ünnepe volt. Érthető, hogy eljátszadoztak a polgárok a munka szóval. Amikor valaki azt mondja, hogy munkából lett gazdag, meg kell tőle kérdezni: milyen munkából? Aztán: nem lóverseny ez, hogy elkapkodjuk; lassú munkához idő kell; munka helyett édes a pihenés; dolgozz keveset, nem ér baleset stb. Sok május elsejei felvonuláson olvashattuk a transzparenseken a következő szöveget: „Éljen a Párt!” Kuczka Péter írta Mi vagyunk című versében: „A tudósoknál és a művészeknél / is többet tud a Párt. / Az ácsoknál és a kőműveseknél / jobban épít a Párt. / Erősebb és sodróbb a nagy vizeknél, / mert mi vagyunk a Párt.”

Az embereket nemegyszer a kényszer vitte be a kommunista pártba, és a szégyen tartotta vissza, hogy kilépjenek belőle. Az MKP ugyanakkor összeesküvés volt a társadalom többi tagja ellen. Azzal a plakáttal is elbíbelődhetünk, hogy „Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus-kommunizmus!” Eörsi István ekképpen énekelt Marxról: „Jó apa, nagyszerű barát, / szerető férj, melegszívű ember, / szikrázó elme, ki művészetekkel / is színig telve szórta sugarát.” Paul Johnson Értelmiségiek című könyvében írja Marxról: „Könnyelműségét és a munkától való viszolygását leginkább a családja szenvedte meg, és elsősorban a felesége…”

Az 1950-es években közel jártunk ahhoz, hogy meghaljon a pesti vicc. A Ludas Matyit ekkor kezdték „komor vicclapnak” nevezni. Nem alaptalanul. A jó vicceket suttogva terjesztették. Például: Hárman ültek a kocsmában a felvonulás után. Egyszer csak az egyik nagyot köpött a padlóra. A másik felháborodottan utasította rendre: „Pfuj!” Megszólalt a harmadik: „Ne politizáljunk, elvtársak!” Egy időben a rádió beolvasta a május elsejei jelszavakat. Az egyik így hangzott: „Fiatalok, hódítsátok meg a levegőt!” A bemondó azonban bakizott, és ezt mondta: „Fiatalok, hódítsátok meg a lepedőt!”

(A szerző újságíró)  

Kapcsolódó írásaink

Forró Péter

Forró Péter

Zuhanás

ĀFricska. Most, hogy megtörtént az elkerülhetetlen, vagyis az MSZP-nek nevezett politikai formáció döngő léptekkel elindult az MDF és az SZDSZ megsemmisülésének dicső útján, várnám Lendvai Ildikó véleményét a jelenségről

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Vörös boríték

ĀMinek is tagadnám, az utóbbi hetekben engem is leginkább a háború foglalkoztatott. Azért nem írom, hogy orosz–ukrán háború, mert az napnál világosabb, hogy ez csak egy csatája a nagyobb horderejű összeütközésnek