A budapesti lakótelepek szavaztak

Budapestre viszont a balliberális oldal saját „fellegváraként” tekint. A látszat azonban csal, hiszen a fővárosban is jelentős változások történtek. Megdőlt például egy olyan tézis, miszerint a lakótelepeken élők mind rájuk szavaznak. Ez már nem így van! A Havannát emlegetik a híradások, ahol a polgári oldal győzött, bár a képviselőséget a baloldal vitte el. Nézzük a többi jelentős lakóteleppel rendelkező kerületet!

A III. kerületben Bús Balázs 4,8 százalékot javított a 2018-as kormánypárti eredményhez képest (itt a lakótelepi panellakások aránya 55 százalékot tesz ki a teljes lakásállományban); a IV. kerületben Wintermantel Zsolt 3,8 százalékot javított a 2018-as eredményen (a panellakások aránya 50 százalék); a XV. kerületben Pintér Gábor 4,85 százalékkal javított (50 százalék panel), Újpalotán, Budapest egyik legnagyobb lakótelepén mindössze pár százzal kevesebb szavazatot kapott DK-s ellenfelénél; a 15. választókörzetben – ahová a XVIII. kerület és a Havanna is tartozik – Lévai István 3,55 százalékot javított; a 16-os körzetben, ahová a XX. kerület, Pesterzsébet és Kispest egy része tartozik, Földesi Gyula 5,05 százalékot javított; a 18-as vk-ban, ahová nagy csepeli lakótelepek tartoznak, Németh Szilárd 4,6 százalékkal tudta növelni támogatói arányát.

Mindez azt jelzi, hogy az adott választókörzetekben a lakótelepeken élők egyre jobban bíznak a kormányban. Fontos megállapítás, hogy a legalacsonyabb presztízzsel rendelkező lakótelepeken élők szavaztak nagyobb arányban a Fidesz–KDNP jelöltjeire (ezek között vannak a Havanna, Újpalota, Csepel, Kőbánya, Kispest, Pesterzsébet hatalmas szocialista lakótelepei). Ez a helyzet az eddigiekhez képest is növekvő felelősséggel jár. A teljesen széthullott baloldaltól semmit sem várhatnak az itt élők, kizárólag a kormánytól, illetve 2024-től az önkormányzatoktól, amikor a Fidesz–KDNP vissza fogja venni a fővárost a balliberális ámokfutóktól.

Mit jelent ez az új felelősség? Először is azt, hogy a nagy szocialista lakótelepek problémahalmaza nem pusztán energetikai jellegű, hanem komplex megújításra van szükség, és ez egyre sürgetőbb feladat. Idézet a Budapesti lakótelepek hosszú távú fejlesztése című tanulmányból: „A korábbi panelprogramok vizsgálata alapján elmondható, hogy azok nem voltak hatékonyak az átfogó felmérés, a helyi sajátosságokra épülő előkészítés és a komplex megközelítés hiánya, valamint a tulajdonosok csekély mértékű bevonása miatt. Paradigmaváltásra van szükség: a lakótelepek egészét kell vizsgálni és megújítani előzetes megtérülési számítások alapján, megvalósítható célok kitűzésével. Ehhez több szereplő és több finanszírozási lehetőség együttes bevonása szükséges. A lakótelep-megújítás várostervezési, közösségfejlesztő, gazdasági, jogi, műszaki, környezetvédelmi szakemberek összehangolt munkáját igényli.”

A nagy szocialista lakótelepek megújítása sokkal többet kell jelentsen, mint a házak hőszigetelését, komplex megújításra van szükség. Ennek révén elkerülhető az épületállomány – a lakóépületek és az intézményi épületek – és a lakókörnyezet erkölcsi és fizikai elavulásából bekövetkező romlása; a jelen állapot és a lakásokkal kapcsolatos igények közötti erősödő különbség miatti lakhatási probléma, azaz a lakótelepek fokozatos kiürülése (ez ma még nem fenyeget); az elöregedésből és a szegregációból adódó demográfiai és a már az építéskor „beépített” energetikai problémák felerősödése miatti energetikai válság (e kettő egyre súlyosabb!).

A jövőkép néhány eleme a lakóépületek megújítása mellett a lakótelep teljes körű megújítása; lakótelepi imázsépítés; minden elemre kiterjedő megújítás; munkahelyteremtés helyben; az alapintézmények fejlesztése és nyitottabbá tétele; lépések a korstruktúra megváltoztatására; a lakótelepi központok és alközpontok fejlesztése; ifjúsági közösségi és programbefogadó központok; a közterületek, közparkok fejlesztése tagolt struktúra létrehozásával; a közműhálózat felújítása és bővítése; a közút- és járdahálózatának felújítása korszerű forgalomcsillapítási elvek alapján; a közösségi közlekedés fejlesztése; a közbiztonság erősítése; a súlyos parkolási problémák megoldása.

Az első feladat a rekonstrukció, a meglévő lakóépületek és a meglévő közintézmények minden szerkezetre kiterjedő felújítása – ezt úgy hívhatjuk, hogy „panelből korszerű házat!” program. A második a rehabilitáció, vagyis újszerű eszközökkel magasabb szinten való lakhatásra alkalmassá tétele a lakóépületeknek és a lakótelepek egészének – ennek a neve „panelből igazi otthont!” program. A harmadik a revitalizáció, az egész lakótelepnek magasabb szinten való élhetőbbé tétele új elemek megjelenésével – ez a „telepből zöldvárost!” program. A negyedik (talán ezzel kellene kezdeni a lakótelepek idősödését látva) a regeneráció, vagyis a lakótelepek elöregedésének megállítása a „generációk együttélése” programmal. A modell lényege: a telepeket teljes értékű településsé kell alakítani. Kiemelt feladat a nagy lakótelepek kisebb egységekre, lakószigetekre, funkcionális egységekre bontása, valamint a jelenlegi úgynevezett „úszótelkek” helyett a telkesítés.

Az idézett tanulmányban konkrét megújítási programok, programelemek szerepelnek. A korábbi panelprogramokkal szemben az egyik legfontosabb feladat a lakótelepeken élők bevonása, részvételük erősítése, ennek érdekében közösségfejlesztési alprogramot ajánlanak. A lakótelepi életminőség szempontjából azonnali eredmény a közterületek megújításával és fejlesztésével érhető el. Szintén gyors eredményt hozhat a lépcsőházak és a környék komplex megújítása. A lakóépületekkel kapcsolatban újszerű megközelítést javasolnak a „belülről kifelé” haladó felújítással – ezt szolgálja a tűzvédelmi, gépészeti és elektromos felújítási alprogram. Kiemelt jelentősége lehet a forrásbevonás, fiatalítás szempontjából a lakóépületek bővítésének, a lakótelepek intenzív fejlesztésének. A lakótelepek jövője azon múlik, hogy sikerül-e megváltoztatni a jelenlegi kedvezőtlen korstruktúrát. A legnagyobb hiány az intézményi struktúrában érzékelhető. Az előzőeken túlmenően egységes lakótelep-üzemeltetést is javasolnak.

Ezekkel az elképzelésekkel csökkenthető az agglomerációba való kiköltözés és az ezzel együtt járó közlekedési gondok is. A választási eredmény a polgárosodás iránti igényt is jelzi a lakótelepeken élők részéről.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)