Őry Mariann

Vélemény és vita

Ellenszélben

Liberális sikerek születtek a hétvégén a francia elnök- és a szlovén parlamenti választásokon. Sem egyszerű magyarázatokat keresni, sem pedig a két helyzetet összehasonlítani nincs értelme, bár kétségkívül vannak hasonlóságok

álláspont

Az egyik legfontosabb az, hogy a két jobboldali, szuverenista politikus, Marine Le Pen és Janez Jansa egy­aránt ellenszélben küzdött. A nyugati mainstream liberális média nagy erőkkel kampányolt Emmanuel Macron és Robert Golob mellett. Mindkét esetben arról szólt a narratívájuk, hogy a jobboldal Európa-ellenes – ez esetükben a központosító uniós bürokráciával szembeni kritika rövidebb megfogalmazása –, egyszerre hozna káoszt és diktatúrát. Le Pen esetében tényleg minden létező borzalmat vizionáltak már, hiszen ő még nem volt hatalmon, bátran lehet hazudozni és riogatni.

A brüsszeli Politico megfogalmazása szerint Macronnal nyert az Európai Unió, vesztett azonban a francia demokrácia, hiszen mégiscsak 42 százalék Le Penre szavazott. Szokásos szöveg, de ne menjünk el mellette: ismét azt igazolja, hogy a liberálisoknak nem az számít, hogy a hazájuk nyerjen egy választás eredményével, hanem az aktuális birodalom, és a demokrácia vereségének érzik, ha nem a szájuk íze szerint szavaznak az emberek. Jól ismeri mindenki ezt a hozzáállást, aki ránézett a közösségi oldalakra a magyar választások utáni napokban.

Janez Jansa azzal találta szemben magát, hogy Szlovéniában nem balliberális médiatúlsúly, hanem totális balliberális médiauralom van. Övék a mélyállam, és még csak nem is az újaké, hanem a régieké, akik az elhasználódott, lejáratódott embereik helyett új, Nyugat-kompatibilis arcokat tesznek a kirakatba.

A szlovén miniszterelnökre már régen kiadta a kilövési engedélyt Brüsszel. Pedig most Ukrajna ügyében egy szavuk sem lehetett ellene, Kijevbe is elment több uniós kormányfő társaságában. A tanulság az, hogy a konzervatív, a nemzeti szuverenitást védő vezetők hiába bíznak abban, hogy az uniós liberális elit majd korrektebb lesz velük, ha valamiben éppen egyetértenek.

Nem lesz, ha a fogai közt sziszegve kénytelen is elismerni az adott ország döntéseit, sikereit, akkor is ugyanúgy szorongatni fogja. Jól ismerjük ezt is: Magyarország óriási humanitárius akciót bonyolít éppen, Brüsszel mégis már két nappal a választás után bejelentette a jogállamisági mechanizmus élesítését. Brüsszelnek megvannak a saját emberei, kézi vezérelt, fizetett liberális politikusai, őket akarják a hatalomban látni.

Apropó, kézi vezérlés. A magyar balliberális pártok holdudvara úgy kéjeleg a francia és a szlovén választás eredményén, mintha minimum ők nyertek volna. Mások győzelmében keresnek önigazolást a saját létezésükre. Pedig hát emlékezzünk vissza: Macron 2017-es megválasztása óta Orbán Viktor és a Fidesz kétszer győzött kétharmaddal, Janez Jansa pedig az elmúlt három ciklusban talán három évet, ha volt kormányon.

Na persze, ugyanők Donald Trump 2020-as választási vereségét is úgy ünnepelték, mintha nem lett volna az elnöksége előtt és után is sikeres Fidesz-kormány Magyarországon. Még mindig nem tanulták meg, hogy a Fideszt a magyar emberek választják meg újra és újra. Rajtuk segített talán, hogy Macron fotózkodott velük a francia rezidencia előszobájában?

Ráadásul, tegyük hozzá, ha szerintük Macron győzelme miatt Orbán Viktornak pánikba kellene esnie, akkor semmit sem értenek a két vezető kapcsolatából és az elmúlt évek európai politikájából.

Akár bosszantó is lehetne az arroganciájuk, ha nem három hete buktak volna óriásit. Így inkább csak szá­nalmasak.

(A szerző főmunkatárs)  

Kapcsolódó írásaink