Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Toalett

Kétperces

J. Károly végre elhatározta, hogy ír egy önéletrajzot. Meglehetősen rövidre sikerült, de ha egy kicsit is hosszabb, akkor a fele hazugság lett volna. Legalább bőven belefér abba a fél percbe, amit egy önéletrajz olvasására szánnak.

Az álláshirdetésben egy motivációs levelet is kértek. A büfés Eszter azt javasolta, hogy legyen benne a „lojális” és az „elkötelezett” szó. S mivel ezeknél a multiknál soha nem lehet tudni, írja azt is bele, hogy „rugalmas”, „toleráns” és „nyitott”. J. Károly megjegyezte, hogy ebből legfeljebb a lojális illik rá, de ha már így szokás fényezni magát az embernek, akkor talán nem ártana, ha azt is odaírná a motivációs levélbe, hogy „kreatív”.

Eszter óva intette ettől, és elmagyarázta, hogy a kreatív beosztottakat nem szeretik. Végre kell hajtani, nem pedig kitalálni. Közben megállapodtak abban, hogy ha J. Károlyt felveszik, továbbra is találkozhatnak, mert Eszter nagybátyja kávéautomatákat üzemeltet, ő pedig másodállásban elvállalja a karbantartást. Van benne gyakorlata, már többször besegített a nagybátyjának.

J. Károly átment az első fordulón, ami azt jelentette, hogy behívták személyes interjúra. Eszter ugyan mondta, hogy kevesebb az esélye, ha nincs jelen a közösségi médiában, mert nem tudnak utánanézni a szokásainak, de ez akár még előny is lehet. Alaposan felkészítette az interjú előtt, el is gyakorolták.

„Nézzen a szemembe, Károly – figyelmeztette a nő –, és próbáljon minden kérdésre pontosan válaszolni! Legyen hiteles, összeszedett és magabiztos! Ne könyököljön az asztalra, ne ijedjen meg, ha fotelbe ültetik, ne markolja a karfát, és ne törölje a tenyerét a nadrágjába, ha izzad!” Ilyeneket mondott. Még azt is javasolta, hogy tanulmányozza a vállalat honlapját, és jegyezzen meg minél több adatot.

Másnap J. Károly szótlanul állt meg a pult előtt, mikor lement az első kávéért, Eszternek szinte harapófogóval kellett kiszedni belőle, hogy mi történt az állás-interjún.

„Odáig nem jutottam el – mondta J. Károly, és őszinte kétségbeesést vett észre a nő tekintetében. – Természetesen várakozni kellett, biztosan egy kamerán figyelték, hogyan viselkedik a pályázó. Próbáltam elterelni a figyelmet a feszültségről, háromjegyű számokat adtam össze fejben, ahogy Eszter tanácsolta. Közben viszont kezdett a hólyagom feszíteni, és ki kellett mennem.

Már majdnem benyitottam a férfivécébe, amikor megláttam a jelzéseket. Az egyik ajtón ott volt a szokásos figura, a másikon is a szoknyás szimbólum, eddig rendben volt a dolog, de a harmadik ajtó elbizonytalanított. A kerekesszék mellé felfestettek egy nadrágos, egy szoknyás, és egy félig nadrágos, félig szoknyás figurát. Az „all gender” felirat nem volt világos számomra, arra gondoltam, hogy ez is valamilyen fogyaték. Na, mindegy is. Úgy döntöttem, hogy én nem akarok olyan helyen dolgozni, ahol ilyen bonyolult ügyet csinálnak még a toalettből is.”

(A szerző irodalomtörténész)  

Kapcsolódó írásaink

Lázin Miklós András

Lázin Miklós András

Kóró a kaspóban

ĀFricska. Nyílt levelet írt vasárnap Ujhelyi István szocialista európai parlamenti képviselő

Lóránt Károly

Lóránt Károly

A nagy sakktábla –  ki mit lép?

ĀA történészek a nagy átalakulásokat utólag általában egy-két okra vezetik vissza, a valóságban azonban a történelem menetére számos tényező hat