„Azért az hőstett, hogy az időknek néha az ember szembeszegül” – énekli a Cseh–Bereményi szerzőpáros 1990-ben írt, Illegalitásban című dalában megszólaló lírai én, akiről annyi tudható meg a műből, hogy 1988-ban, közvetlenül az MSZMP „feloszlása” előtt veszi feleségül egy pártfunkcionárius lányát. A dal szerint az illető ezt előbb rendkívül bánja, de aztán apósával együtt úgy döntenek, hogy illegalitásba vonulnak, így várják a jobb idők visszatértét. A hatalomról lemondani képtelen, a kádárizmushoz mindenáron ragaszkodó, hithű kommunista képe más művekben is megjelenik a kilencvenes években, például Tímár Péter remekében, a Csapd le, csacsi!-ban, abban pedig a titokban kitartóan gyakorlatozó és a visszatérésre készülő munkásőrökkel.
Ez az „őrizd a lángot” gondolat, úgy tűnik, a baloldaliság egyik alapeszméje, amely nem látszik halványulni. A „csináljunk forradalmat” és a „szerveződjünk, mert együtt erősebbek vagyunk” szlogenek folyamatosan váltják egymást a baloldali retorikában, attól függően, hogy milyen a történelmi helyzet (csak hogy még egy marxista-lukácsista terminust idézzünk).
Tanulságos például visszahallgatni, ahogyan a jobboldali elkötelezettséggel nem vádolható Ceglédi Zoltán politológus a Duma Aktuál egyik adásában összefoglalja (fellelhető a legnépszerűbb videómegosztón), hogyan próbálta Gyurcsány Ferenc a szavazótáborát az elmúlt másfél évtizedben többször is időközi választásokra agitálni, olykor függetlenül attól, hogy épp lezajlott vagy közelgett az aktuális rendes választás. Az izgatás, a mozgósítás a baloldal természetéhez tartozik.
Nyilván ez ösztönzi Márki-Zay Pétert is, hogy már megint mozgalmat alapítson. Van már ugyan neki egy, annak bázisáról sikerült feljutnia az országos politikába, nyilván most e bázis frissítése és szélesítése a cél, továbbá – nem titkoltan – egy új néppárt létrehozása. A Kossuth-körök ötlete egyénként nem új, sok szavazókörben már 2019 előtt is ezzel sikerült civil mozgalomnak álcázni a balos pártpolitikát, és hát a bevált receptet nem érdemes sutba hajítani, a körök talán alkalmasak lesznek arra, hogy Márki-Zay megszervezze az ellenállást, ahogy ő fogalmaz. Itt vagyunk megint a szervezkedésnél és izgatásnál.
Mert mi másnak lehet nevezni azt, ha egy választást vesztett, hiteltelenné vált politikus a parlamentáris formától a tömegmozgalom-szervezés felé fordul? Van az elmúlt harminc év magyar politikájának egy különös figurája: Fodor Gábor. Ő néhány évvel az alapítás után a saját pártjából (Fidesz) átült egy másikba (SZDSZ), így sikerült is egy miniszteri székhez jutnia az épp megalakuló MSZP–SZDSZ-kormányban, de mandátumát csak félig töltötte ki. Később újra miniszter lett, ám megint csak két évre, végül pártja az ő elnöklete alatt hullott darabokra.
Többszörösen kudarcot vallott ember, mégis időnként felhatalmazva érzi magát arra, hogy kilépjen a nyilvánosság elé és elmondja, szerinte hogyan kellene irányítani egy országot. Márki-Zay Péter ugyanezen az úton indult el, csak ellentétben az alapvetően entellektüel alkatú Fodorral, akitől ma már távol áll az utcai politizálás, ő nem válogat a forradalmi eszközökben. Fodor megmondáskényszere találkozik benne a mester, Gyurcsány Ferenc radikalizmusával.
És ha eddig nem értettük volna meg, hogy vállalkozása eleve halára ítélt, itt az újabb bizonyíték: Márki-Zay ellenállást szervez a többségi akarat ellen, hogy radikális módon hozzon létre egy néppártot. Nem fog neki sikerülni. Egy néppárt választói nem forradalmat, hanem nyugalmat, békét akarnak. Pont, mint akik megint kétharmados bizalmat szavaztak a kormánynak.
(A szerző lapszerkesztő)
