G. Fehér Péter

Vélemény és vita

A jogállam!

Az Ukrajna megsegítésében élen járó nyugati hatalmak egymást túllicitálva foglalják le, kobozzák el az orosz állampolgároknak a területeiken lévő különböző vagyontárgyait

álláspont

Az indok – gyanúsításról, vádról nemigen beszélhetünk, mivel törvényes eljárást egyetlen esetben sem folytattak le –, hogy az illető oligarcha, és támogatja Putyin háborúját. Luxusjachtokról, fényűző ingatlanokról, vállalati tulajdonrészekről van szó, több milliárd dollár értékben.

Mielőtt még bárki is az orosz dúsgazdagok fogadatlan prókátorának bélyegét sütné rám, le kell szögezni, hogy az orosz oligarchák mesés vagyonukat a Szovjet-unió összeomlásának idején, zavaros jogi körülmények között alapozták meg, rablóprivatizáció útján. Az egykor közösségi, állami tulajdon szétzabrálása, sok millió ember kilátástalan egzisztenciális élethelyzetbe taszítása mindennek nevezhető, csak éppen nem erkölcsösnek, pláne nem igazságosnak.

Későbbi jogszabályok legitimálták a vagyonszerzést – talán a hazai olvasóknak sem teljesen idegen az eljárás, a kommunista nómenklatúra gazdasági és politikai túlélésének törvényesített eszközeként –, így a busás értékek ma már elfogadottan magántulajdonnak számítanak. A kommunista egypártrendszerből a többpárti parlamenti demokráciába való átmenet az egész posztszovjet térségben hasonlóan ment végbe, megjelentek a Nyugatot kiszolgáló vörös bárók. Ez volt a demokratikus átalakulás nem várt és még inkább nem kívánt egyik negatív hozadéka.

És mi a nyugati, polgári világ, a szabad piacgazdaság egyik legfőbb alaptétele? A magántulajdon szentsége. Most ezen a szentségen lépett túl a politika, egyben veszélyes precedenst is teremtve. Ettől kezdve bárkinek politikai okokból elvehetik a tulajdonát. Polgári demokráciákban tulajdontól csak jogerős bírói ítélettel lehet valakit megfosztani. Minden más jogellenes, törvénytelen. Egy jogi eljárás során tisztázni kell, hogy a gyanúsított, vádlott milyen bűnöket követett el, hogyan és mikor követte el azokat, kinek mekkora kárt okozott és még egy csomó minden mást is. Jelen esetben semmi ilyesmi nem történt.

Nem megkerülhető az a tény, hogy az orosz oligarcharendszer kialakulása Borisz Jelcin elnökségére esik, de akkor Nyugaton ezt senki sem bírálta. Az újgazdag társadalmi osztály ugyanis szíves örömest kiszolgálta a külföldi érdekeket – nem kell messzire menni a magyar párhuzamért –, vagonszámra hordták ki Oroszországból az extraprofitot, folyt az első csecsen háború is, de a polgári áldozatok nagy száma felett a külföld simán szemet hunyt a „Business first” jelmondat jegyében. Putyin bűne sem az, hogy fenntartotta az oligarcharendszert, hanem az, hogy az egészet átstrukturálta, korlátozta a pénzkiáramlást, az oligarchák külföldre vitt vagyonának legalább 80 százalékát visszacsatornázta. Mindez nagyon is fájt a külföldi spekulánsoknak.  

Gyanúsan gördülékenyen megy a nyugati országokban az orosz magánszemélyek vagyonának lefoglalása, az inkriminált egyének háborús bűnökkel való kapcsolatba hozása. Mintha előre elkészült forgatókönyv alapján „dolgoznának”. De hát ez is ismerős számunkra, ha máshonnan nem, akkor a mostani parlamenti választás előtt a baloldal retorikájában tetten érhető volt a szándék.

Vagyonelkobzással, börtönnel, az alaptörvény felfüggesztésével, statáriális bíróságok felállításával fenyegették meg mindazokat, akik a polgári, jobboldali, konzervatív, keresztény értékek mellett kiálltak. Vagyis a hazai baloldal is nyíltan törvényszegésre készült, ugyanazt akarta volna csinálni, mint amit most tesznek az orosz újgazdagokkal azok, akiket mindig is kiszolgáltak.

(A szerző lapszerkesztő)  

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Történelmi győzelem (4.)

ĀAz ellenzéki összefogás kudarcának legnagyobb vesztese a Jobbik. Ezt mutatják a számok, erre utalnak a nyilatkozatok, de minden­nél beszédesebb az, hogy a Jobbik ma már nem különböztethető meg a többi baloldali párttól

Csizmadia László

Csizmadia László

Teljes hátszéllel

ĀA magyar választások eredménye valószínűleg több európai uniós országban is megkondítja a vészharangot. A választópolgárok felfigyelnek arra, hogy a népfelség elve megilleti őket