Vélemény és vita
Levél Andinak
Fricska. Egykori osztálytársnőm – ma jeles szinkronszínész – tette föl azt a posztot a Facebookra, amely mintegy alátámasztja az április 3-a óta tartó permanens belpesti apokalipszisérzületet
Csak egy idézet a cikkből, demonstrálva a virtuális világvégét: „Oda, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok. Ez pedig csak az EU-n kívül lehet. (…) Olyan környezetben szeretnék élni és dolgozni, ahol barátságosak az emberek, és nem a politika által beárnyékolt, mély depresszióban tengetik a mindennapjaikat.”
Kedves M. Andi! Arra kérlek, áruld (áruljátok) el, hogy most éppen mi a bajotok? Nem kapsz jegyet valamelyik – állami pénzből megvalósuló – Alföldi Robi-előadásra? Bródy már készül a következő koncertjére, ha jegy kell, szólj, meghívlak! De ha ennyire és tűrhetelenül rossz itt, emlékeztetnélek arra, hogy mit mondott egy nagy magyar gondolkodó, bizonyos Gyurcsány Ferenc: el lehet menni. Nekem a közös emlékek miatt azért hiányozni fogsz, de túlélem.
