Nagy Ervin

Vélemény és vita

Történelmi győzelem (2.)

Az ellenzék kudarcáról

Kár tagadni, hogy a kormánypártok győzelme mellett a baloldal veresége is történelmi léptékű volt. A vereséget pedig mindig meg kell magyarázni, ha elmarad az okok feltárása, akkor nincs tanulság sem.

Kipróbálták a külön indulást, a technikai koalíciót és a totális összefogást is, de egyik sem bizonyult sikeresnek. Kísérletet tettek a 2010 előtti terhektől való megszabadulásra, a Gyurcsány-kormányok személyi állományának kiközösítésére, új és új generáció kinevelésére, ám ismét kudarcot vallottak. Sőt! Vasárnap történelmi vereséget szenvedtek. Politikai vakság azt állítani, hogy az ellenzék kudarcának oka csupán a kormányzat erejének következménye lenne. Habár lényeges és szükséges előfeltétele a baloldal vereségének, ám a külső tényezők mellett belső összetevői is vannak a permanens politikai válságnak.

Feltűnő az a két cáfolhatatlan jelenség, ami éppen az eddig ismert politikai törvényszerűségeket cáfolja meg. A kormányon lévő pártszövetség úgy alakított ki szokatlanul széles társadalmi többséget, az ellenzék pedig úgy vallott kudarcot, hogy eközben válságok nehezítették a kormányzat dolgát. Előbbi tehát valamit nagyon rosszul, utóbbi viszont nagyon jól csinált.

Az első és talán a legfontosabb probléma lehetett, hogy az ellenzéknek sem valódi története, sem pedig hiteles alternatívája nem volt. Külön-külön és összefogva sem. Pontosabban az összefogásnak egyetlen, de valójában tartalom nélküli története volt, amit el tudott mesélni a választópolgárnak: az összefogás formálissá válása. De semmi más. Ez pedig önmagában kevés, politikai üzenetnek nulla.

Nem vízió, nem terv, nem olyan cél, amit érthet és támogathat egy választópolgár. Ezért is inkább igaz az, hogy az ellenzéki szavazó nem feltétlenül támogató, hanem – követve a politikusok példáját – inkább a kormány ellen protestáló testtartást vett fel. A valamivel szembeni alapállás, azaz az alternatíva nélküli ellenzéki lét komoly kontraszelekciót hozott magával. Azok a politikusok „választódtak ki” és kerültek a belső hierarchiában egyre magasabbra, akiknek tervek helyett az ellentmondás volt a fejükben.

A Momentum az olimpiai álmok megfúrásán túl semmit nem tud ma sem elmesélni, az MSZP pedig (amelynek régebben komoly és furcsamód sokaknak hihető története volt magáról) elvesztette kontúrját. Nem létezik mint komolyan vehető, kormányzóképes politikai entitás. Ugyanez a helyzet az LMP-vel, amelyben több lehetőség lett volna, és talán lehetne még a jövőben, de jelen helyzetben nincs. A Párbeszéd nem létezik, a Demokratikus Koalíció pedig még mindig hiteltelen – leginkább a Gyurcsány házaspár viselt dolgai miatt. Érdekes, de ennek ellenére még mindig ők tudnak valami halvány alternatívát felmutatni.

A Jobbiknak viszont van sztorija. Egy biblikus „elkárhozástörténet.” Ártatlan naivitásban, de hiteles és nagy lehetőségekkel jött a világra, de hamar eltévelyedett a politika útvesztőiben. Voltak jó döntések, volt alternatíva is (meg is volt az eredménye, mikor a legerősebb ellenzéki pártnak számított), de mára minden lehetőség elveszett. Emögött pedig morális okok állnak, a hatalom megkísértése – ezért is beszélhetünk „elkárhozásról”.

A volt kommunistákkal, a liberálisokkal és Gyurcsány Ferenccel lépett szövetségre, ami jól láthatóan az egykori „fellegvárakban”, Észak- és Kelet-Magyarországon okozott problémát. Elfordultak a szavazók. Ma már nem különböztethető meg a többi baloldali párttól, a Mi Hazánk parlamentbe jutása után pedig már esélye sem lesz.

A másik lényeges okot az összefogás konstrukciójában kell keresnünk. A bűnbakkeresés természetesen Márki-Zay Pétert találta meg, és valljuk meg, hogy személy szerint komoly felelőssége is van a kudarcban, ám nem kizárólagos. Az összefogás lett hibás termék. Nem lehet a körtét és az almát összekeverni, nem lehet a szavazatokat egyszerűen összeadni. Ezt bizonyította a vasárnapi választás.

Végül pedig a stabilitás hiánya is döntőnek bizonyult. A választópolgároknak nem volt vonzó a színes, egymással is csak önös érdekek mentén együttműködő, de jól láthatóan civakodó összefogás. Az instabilitás pedig ebben az esetben egyenlő volt a kormányzóképesség hiányával is. Ezért is tűnt el több mint nyolcszázezer szavazó az ellenzéki oldalon. Innen pedig, legalábbis ezzel a kontraszelektált társasággal és hibás konstrukcióval nehéz lesz felállni. Inkább lehetetlen.

(A szerző a XXI. Század Intézet elemzője)  

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Történelmi győzelem (1.)

ĀA sikeres válságkezelés mellett figyelembe kell venni azokat a gyümölcsözőnek bizonyult társadalompolitikai lépéseket, illetve világosan kijelölt értékek mentén való nemzetépítést is, amelyben a kormány következetességet mutatott

Rab Irén

Rab Irén

Nem kirekeszt, hanem véd

ĀA magyarországi gyermekvédelmi népszavazásban az európai hagyományok szerint élők európai ügyet láttak! Precedenst arra, hogy megállítható az LMBTQ-őrület