A kismalac szennyese

Mögötte családja, felesége és hét gyermeke állt csupán. Első pillanatban nem is lehetett mire vélni, de aztán lehullt a lepel, a szövetségesei angolosan távoztak. Leléceltek. Sunyi módon elszivárogtak. Megfutamodtak. Később is csupán Donáth Anna és Karácsony Gergely bújt elő a függöny mögül, menteni próbálva a szégyent, a menthetetlent, a cserbenhagyásos gázolást. Huszonnégy órával korábban a pártvezetők még ott sündörögtek a „kormányváltó”, mi több „rendszerváltó” baloldali kampányzárón, szelfiket készítve, véresre tapsolva tenyerüket.

„Minden túlzás nélkül ez volt az elmúlt harminc év leggyomorforgatóbb jelenete” – írta valaki a Facebookon. A baloldal 1,8 millió választójának szembeköpése, aktivistáik arculcsapása. Voltak, akik korábban moslékkoalíciónak nevezték ezt a gyülekezetet, de ami vasárnap este történt, annak kifejezésére a moslék szó édeskevés. Márki-Zay Péter ebben a választási kampányban ugyan politikusként könnyűnek találtatott, elbukott, összevissza beszélt, ám mégiscsak hat párt miniszterelnök-jelöltje volt, akibe most saját szövetségesei törölték bele sáros csizmájukat.

Márki-Zay megtanulhatta, a baloldalon aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. „Ha valaki nem elég bátor ahhoz, hogy nagyot álmodjon, akkor végül, amikor cselekedni kell, erőtlennek, rosszabb esetben, gyávának fog bizonyulni. Erőtlent meg gyávát nem bíznak meg, hogy vezessen bármit, különösképpen nem a hazát” – gúnyolódott rajta Gyurcsány Ferenc, közéletünk megfakult sátánja.

Ha eddig bárki számára kétséges lett volna, a vasárnap este történtek ékes bizonyítékot szolgáltattak arra is, mit hoztak volna számunkra a következő évek, ha Gyurcsány valami fatális fondorlat folytán mégis megnyerte volna a választást. Vajon meddig maradt volna a kormányfői poszton Márki-Zay? Addig, amíg Medgyessy? Vagy addig se?

A bukott miniszterelnök kesztyűbábjává tett Jakab Péter – aki nemhogy a közös ellenzéki színpadra nem állt fel, de el sem ment az eredményváróra – a választási fiaskót azzal a hazugsággal zárta, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester buktatta meg az ellenzéket. Azt blöffölte, Márki-Zay kijelentései riasztották el a jobbikos és a baloldali szavazókat is. A parlament bohóca kifakadt, mondván, már eleget mosta „a miniszterelnök-jelölt úr szennyesét”.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Demokratikus Koalíció és a Jobbik előválasztási mutyijaként a DK harminckettő, a Jobbik huszonkilenc egyéni választókerületet csekkolt magának, ám ebből mindössze négy körzetet tudott elhozni, míg a nullaszázalékos támogatottságú Párbeszéd és a halottaskocsin tolt MSZP együtt nyolc körzetet zsebelt be, és ketten tizenhat parlamenti mandátumot szereztek. Annyit mint a DK, leuralva a közös listát. Ez az igazi szégyen, Gyurcsány Ferenc!

Parizeres Jakab Péter pártját pedig nyolcszázezer szavazó hagyta el az előző választáshoz képest. A jobbikos tábor ugyanis ki nem állhatja a „gyurcsányista, globalista, európai magyarokat”, és viszont, a gyurcsányisták a náci karlendítéses, Z. Kárpát Dánielt befutó helyre tevő, magukat keresztényszociálisnak hazudó Jobbikot. A süllyedő hajóról patkány módjára menekülő Jakabot egy másik jobbikos tette helyre. Párttársa, Stummer János agresszív kismalachoz hasonlította, egy viccet felidézve:

Agresszív kismalac biciklizik, és hatalmasat borul. Arra megy Nyuszika.
– Kismalac, elestél. Segítsek?
– Kussoljál, így szoktam leszállni.

(A szerző újságíró)