Aki feltalálta a tornádó oldalszelét

Hogyan történhetett meg mindez? – fogalmazódott meg szinte minden érintettben a kérdés. Az egyik nehezen magyarázható jelenség a pénzpiacok biztonságos működéséért is felelős szervezet, az Amerikai Egyesült Államok jegybankjának szerepét is ellátó Federal Reserve (Fed) magatartása volt, ahol a válság közeledtével sem látták tisztán a helyzetet.

Ben Bernanke, a Fed akkori elnökének későbbi nyilatkozatából – amely szerint a válság láttán igazán egy dolog lepte meg: maga a válság – legalábbis erre lehet következtetni. Voltak viszont, akik közelebb álltak a valósághoz, és pontosan látták előre a várható fejleményeket. Például azok a kisebb brókercégek, amelyek végigkövették a fedezetlen értékpapírcsomagok eredetét. S amikor ott álltak a jelzáloghitelekkel terhelt üres és eladó lakóparki otthonok előtt, világossá vált előttük, hogy a kockázatmentesnek és jól jövedelmezőnek hirdetett új befektetések útja csakis a semmibe vezet.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert nekünk, magyaroknak is megvolt akkoriban a magunk „Fed-elnöke”, aki még akkor is a vakság útját választotta, amikor a hiteldominók a tengerentúlon és ideát is viharos gyorsasággal feldőltek. Király Júliának, a Magyar Nemzeti Bank akkori alelnökének, valamint az akkori jegybank vezetésének „vaksága” ma is nehezen magyarázható. Lehet egyszerű naivitásnak betudni, de azt is érdemes felidézni, hogy csaknem másfél évtizede még olyan világ volt a tengerentúlon és hazánkban is, amikor a bankok – finoman fogalmazva – erőteljes hatást tudtak gyakorolni a saját felügyeletükre, némelykor irányítva is annak lépéseit.

„Utólag én is csodálkozva nézek magamra” – mondja ma, visszatekintve a 2008-ban történtekre Király Júlia. Van is miért csodálkoznia. Két nappal azelőtt, hogy Magyarországon egyik pillanatról a másikra leálltak a pénzpiacok – a bankok nem jutottak devizaforrásokhoz, a forint árfolyama megállíthatatlanul zuhant, percről percre növelve a több százezer devizahiteles törlesztőrészleteinek összegét, a tőzsdét lényegében be kellett zárni, az állampapírok kereskedését felfüggesztették – az MNB alelnöke arról beszélt nyilvánosan, hogy a válság ugyan egy tornádó, de annak az oldalszele sem érint majd bennünket.

Itt, ennél a pillanatnál akár be is fejezhetnénk a fejtegetésünket arról, hogy mennyire állt a helyzet magaslatán 2008. október elején a jegybank felelős alelnöke. Bernanke szavait némileg kölcsönözve, azt gondolom, hogy nem a válság akkori betörése okoz ma is meglepetést, hanem az, ahogyan érte a krízis az ország stabilitásának biztosítása szempontjából kulcsfontosságú pénzügyi intézmény, a Magyar Nemzeti Bank vezetését.

Oldalszelekről beszélni akkor, amikor elegendő rápillantani az államadósságot és a gazdasági növekedést mutató grafikonokra, amikor az ország intézményei és polgárai extrém mértékű devizakölcsönökkel küzdenek – tehát a nyugati piacok viharaitól egyenesen függenek – elképesztő felelőtlenség. Szakmai nonszensz – így minősítette később akkori kijelentéseit Király Júlia is, de ez a tényeken utólag semmit sem változtat. A befektetők ugyanis ránéztek a grafikonokra, és a pénzüket villámsebesen kivonták a végletekig kiszolgáltatott Magyarországról. Mi pedig követtük a jól bevált receptet: Simor András, a jegybank elnöke már a válság betörése estéjén feltárcsázta a már a rendszerváltás előtt is kedvelt segélyvonalat, és hívta gyorshitelért a Nemzetközi Valutaalapot, az IMF-et.

Történelem már ez és az is, hogy milyen nehezen sikerült végül megszabadulnunk a valutaalap hazánkat gyámságban tartó kölcsönétől. Jelenünk, sőt a jövőnk tétje az, hogy miután kemény áldozatokkal és rengeteg munkával egy erős országot hoztunk létre a vergődő és kiszolgáltatott Magyarországból, ne adjuk a döntés felelősségét ismét azoknak a kezébe, akik a rájuk bízott nemzetközösség érdekeiről folyamatosan elfeledkeznek. A múltat visszahozni kívánó miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter gazdasági programját az a Király Júlia képviseli, aki annak idején nemhogy az orra előtt pusztító tornádó hatásait nem tudta felmérni, de az MNB volt alelnökeként a felelősséget sem vállalja az akkori borzasztó döntéseiért. Figyelmeztető intés ez minda­nnyiunk számára.

(A szerző közgazdász)