HIRDETÉS

Ki akar tankokat?

Évtizedekkel ezelőtt, amikor a Corvin moziban bemutatták Makk Károly Magyar requiem című 1956-os filmjét, az ünnepségen összetalálkoztam egy főiskolai tanárommal, aki a Corvin közben lakott

BELFÖLD
  • 2022.03.31. - 04:14

Elmesélte, saját szemével látta, amikor a forradalom alatt a helyi fiúk a közeli étteremből kihozott tányérokat fektették az útra és szórták le homokkal, hogy a szovjetek azt higgyék, aknák. Vagány jelenet, jól jöhetne egy regényben vagy egy filmben.

Nekem azonban a Budapest utcáit taposó vörös csillagos tankokról mégsem ez jut először eszembe, hanem az, amikor 1956. november 8-án Pestszentlőrincen egy járőröző harckocsi parancsnoka veszélyesnek ítélte a kenyérért sorban álló civil tömeget, és az emberek közé lövetett.

Azért beszélek a fővárost támadó tankokról, mert az elmúlt hetekben a baloldali és a közösségi médiá­ban, de még a szórakoztatóiparban is erősödött az a vélekedés, hogy Orbán Viktor oroszbarát, putyinista, csak mert minden lehetséges eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy az a Zelenszkij ukrán elnök, akinek érdekében áll az észak-atlanti szövetséget fegyveresen is maga mögé állítani, fenyegetéssel, gúnyolódással, zsarolással belerángassa Magyarországot az orosz-ukrán háborúba.

Pedig a magyar miniszterelnök és a NATO akarata egyezik, a szövetség sem kíván beleavatkozni ebbe a konfliktusba. A két szándék tehát egybecseng, az ukrán elnököt sztároló nemzetközi média mégis olyan színben állítja be a magyar külpolitikát, mintha az szembe kívánna menni európai és tengerentúli szövetségeseivel. A magyarországi udvartartás pedig szorgalmasan visszhangozza a hallott szólamokat.

Köztudott, hogy a vezető orosz médiumokat Euró­pából jelenleg sem kábelen, sem az interneten nem lehet elérni, ezekre is embargót hirdetett az európai politikai közösség.

A Yandexen azonban (ez nagyjából az orosz Google) lehet keresni, ráadásul nemcsak orosz, hanem angol nyelven is. A múlt pénteken kipróbáltam, az „ukraine” keresőszóra első helyen egy több cikket összegyűjtő oldalt dobott fel a motor. Az első a TASZSZ hírügynökség közleménye volt, a többi pedig orosz hírportálokon közzétett cikk, amelyek a közleményen alapultak. Mindegyik azt igyekezett tudatni az olvasóval öles betűkkel, hogy a NATO-csúcson a magyar kormány ellenállt a nyomásnak, és sem katonát, sem fegyvert nem küld Ukrajnába. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy Moszkvában ilyen súlya van ennek a döntésnek.

Eljátszhatunk a gondolattal, mi történt volna, vagy mi történne, ha ugyanezek a hírportálok egy ellentétes tartalmú hírt adnának közre. Elképzelhetjük, hogy Oroszország a magyar fegyverszállítást támadásként ítéli meg, és a katonai válasz mellett dönt. Igaz, ebben az esetben a teljes NATO-val találja szemben magát, de a fegyverek először mégis Magyarország ellen fordulnak.

Próbálom elképzelni, ahogy Márki-Zay Péter a ma még Orbánt bíráló baloldali politikusok gyűrűjében, a Facebookon a Zelenszkijtől Magyarország nevében bocsánatot kérő posztolók meg a színpadról lebeszélő Bödőcs Tibor az önmagát határozott hangú megmondóemberré nevelő Pottyondy Edinával karöltve, mindent félre téve rohan, rohan, hogy gyújtó hangú politikai beszédekkel, élces kommentekkel, frappáns stand-up számokkal és agyonlájkolt YouTube-videókkal megállítsa a Debrecen felől a főváros irányába tartó tankokat. Próbálom, de nem sikerül.

A korom miatt abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megúsztam, nem láttam még orosz lánctalpakat Budapesten végiggördülni. De nem is nagyon vágyom rá.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó cikkek
HIRDETÉS
Reklám
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS